Vízvezeték.
Vízvezeték.
A vízvezeték berendezését a város közönsége 1902-ben határozta el és 1904-ben építtette meg. Az úgynevezett Czinkő-forrás s a szomszédos források vizét használták fel e czélra, melyek naponként 500,000 liter vizet, vagy 500 köbméter vízmennyiséget szolgáltatnak. Ez a víz két víztartóban gyűl össze, melyek egyenként 200 köbméter vízbefogadási képességüek s a róm. kath. templom keresztjével egy magasságban fekszenek. A vízmű fejenként és naponként 60 liter vízfogyasztásra van berendezve. A városi csőhálózat hossza körülbelül 2·7 kilóméter, 8 közkútja van és 19 tűzcsapja, melyek egymástól 120 méter távolságban vannak elhelyezve. A víz igen jó minőségű; az egész vízmű mintegy 86,000 koronába került.
Ezzel a vízvezetékkel kapcsolatban keletkezett a városi fürdő is, a hol hideg és meleg fürdő, valamint zuhany áll a közönség rendelkezésére. 1907-ben épült a városi uszoda az úgynevezett Ambrus-tóban, a melynek folyton fölújuló vizét a Szentmiklósi és a Csápa csorgók adják.
Közgazdasági szempontból nevezetes a városi képviselőtestületnek az a határozata is, mely szerint a Nyires erdő területét parczelláztatván, azt magánosoknak, gyümölcsös-kertek alkotása czéljából, kedvező feltételek mellett rendelkezésére bocsátja.
A bányászat jövőjére nézve kedvező befolyással lesz az, hogy azok a mellékérczek, melyek az arany és ezüst termelésekor felszínre kerülnek, mind nagyobb és nagyobb értékűek és így keresettek lesznek. A kén, horgany, ólom, antimon és más érczek az iparban oly jelentős szerepre tettek szert, hogy azok bányászata eredményes vállalkozássá kezd fejlődni. A vasút megnyíltával a szállítási viszonyok is kedvezőbbekké váltak s így biztos, hogy a bányászat ez irányban is fejlődni fog.
A város élén álló férfiak, a rendelkezésre álló eszközökhöz képest mindent elkövetnek, hogy a város a súlyos válságok után jobb jövőnek nézzen elébe s a lakosság anyagi érdekei felkaroltassanak.
