A város története.
A város története.
A Károly helységnév 1335-ben fordul először elő oklevélben. Addig inkább csak afféle tanya volt, az akkor már terjedelmes és ősi, honfoglalás útján szerzett Károlyi-birtokon. A legrégibb időkben, még a magyarok bejövetele előtt, – Béla király névtelen jegyzője és mások szerint, – a dákokon és szármatákon kívül e vidéket a kazár is lakta, a magyarral rokonfaj, a mely eredetét és nyelvét a töröktől vette. A kazár szó jelentése „kecskepásztor”. Karácsonyi János történetírónk fejtegetése nyomán indulva, a Károly helységnév is tőle származik, következő levezetéssel: Kazar, Kazir, Karil-ly, Karu-ly, Károly.
1080-ban már monostor volt a város közelében levő Kaplony faluban és e körül terültek el ezek a Károlyi, – akkor még Kaplon nemzetségbeli – javadalmak. Egyike volt ezeknek a Karul-puszta a szaniszlói-határban. Ez később „Kis-Karul” lett, míg a mostani Károly, a hol a birtokos család fészkelt, fejlődésnek indulván, a „Nagy-Karul” nevet nyerte.
170Az alapító család mindenképpen azon volt, hogy a helység minél szélesebb arányokban épüljön. Az egyre települőknek megengedte, hogy új utczákat nyissanak. Egy osztálylevélben egyenesen kikötötték a felek, és különösen Károlyi Márhárd fiai, hogy szabad legyen a maguk részén a Nagykárolyban levő mocsaras helyen uj házsort építeni és azt lakásokkal benépesíteni.
És nőtt a helység. 1346-ban már hetivásárt tartottak benne szombatonként, a mire a Károlyiak „vérök ontásával teljesített hű szolgálataikért és sok sebbel szerzett harczi érdemeikért” kaptak jogot. 1387-ben meg szabad ispánságot, – pallosjogot – adományozott Zsigmond brandenburgi őrgróf, mint az ország főkapitánya, a Károlyi Márhárd fiainak. Ugyanabban az évben az első nagy vásár tartását engedélyezte Zsigmond király a Károlyiaknak szatmármegyei Károly nevű birtokukban. De mindamellett, hogy emelkedett forgalma, szaporodott népessége, az 1396-ból keltezett okiratban, – a midőn a közös birtokrészeken, de különösebben a Károlyi Simon építtette „Uj utczá”-n osztozkodnak a Károlyiak Szécseni Frank országbíró előtt, Visegrádon, – még csak három utczájáról esik szó, úgymint Wy-ucha, Berve-ucha, Bobád-ucha, azaz Uj- Börvelyi-, Bobáld-utczákról.
1410-ben egészen bírták Károlyt a Károlyiak. 1419-ben új királyi adomány megerősíti őket benne. 1428-ban már Nagy-Károlynak nevezik. 1482-ben építette az első kőházat Károlyi Lancz László, a mit a szatmármegyei nemesség nem jó szemmel nézett, mert attól tartottak, hogy vár lesz belőle, a miből ellenük foglal állást. Ámde Mátyás király szigorú parancsot küldött a vármegyére, hogy meg ne akadályozzák a rendek a lakóház épitését. Ugyanabban az évben két országos vásárra adott engedelmet Mátyás király, úgymint bőjtvasárnapra és szept. 14-ére. 1470-ben Vadai-utcza is fordul már elő a családi kódexben. 1492-ben II. Ulászló király Károlyi Lancz János jobbágyainak mindennemű háborgatás, törvénytelen kereset ellen oltalomlevelet állitott ki.
A XVI. és XVII. század története hézagos, hiányos. Tény és való azonban, hogy ugyancsak mozgalmas volt mind a kettő. Háborús idők zajlottak el Nagykároly fölött. Török világ járta. Még adót is fizetett Nagykároly húzamos időn keresztül a portának és nemcsak pénzben, de emberéletben is. A vármegye levéltárának, 1683-iki acta publ. czímű íratai között Kalmár Mihály és Balla János, hites emberek tanúvallomásai szerint „jővén az törökök, csordájukat, méneseiket, és az embereket levágta, elrabolta; némely közülök kiszabadult, némely oda van ma is.” Továbbá: „esztendőrül-esztendőre való adójuk, ment mostan az utóbbi hódolásban 11 esztendő alatt ezer forintokra...” stb. Nem csuda, hogy inség is látogatta aztán.
