A városi korház.
A városi korház.
A kórház alapítása a gróf Károlyi család érdeme. Gróf Károlyi György és neje született gróf Zichy Karolina 1845-ben elhatározták, hogy egy kórház alapját leteszik, abban a reményben, hogy a város az ajánlatot általános részvéttel fogadja és az intézetet kifejleszti. Ezért 1845 szeptember 20-án kelt alapítási iratukban a kórházi telken és rajta lévő épületen kívül, két beteg-ágy számára 400–400, összesen 800 frtot és a gyógyszert ajánlották fel.
A grófi család nemes tette csakhamar követésre talált; közvetetlen utána Kalona György alesperes és mezőpetrii plébános 1000 váltó forintot ajánlott fel a létesítendő kórházpénz alapjának szaporítására. Nagykároly város lakosai pedig 1846 január 1-sején nyitott aláírási íven 1029 váltó forint 57 krral gyarapították a tőkét. Ezen kívül a csizmadia czéh 50, a szabó czéh 12 váltó frt 30 krt és a kalapos czéh 20 váltó frtot adott; s tánczvígalmakat rendeztek, színielőadásokat tartottak erre a czélra. 1846 végén a felajánlott és befolyt összeg 6298 váltó forint és 34 kr. volt.
Az intézetben 1845 szeptember 22-től 1852-ig mindössze 31 beteget ápoltak, 1853-tól 1869 november 15-ig pedig egyáltalán nem ápoltak senkit s a kórház alaptőkéje 8663 frt 62 1/2 krra emelkedett.
1868-ig a kórház az uradalom kezelésében volt; ekkor gróf Károlyi György kívánatára, a megye közvetítésével, a város vette át s azóta az intézetet és vagyonát „Városi Kórház” czím alatt a város kezeli.
Az átvételkor az egész felszerelés olyan hiányos volt, hogy nem lehetett a működést azonnal megkezdeni; 1869 novemberben szereltek fel 3 szobát 12 ágygyal s az újból megnyílt kórházban 1870 végéig 154 beteget gyógykezeltek; 1871-ben 161-et és 1872-ben 205 beteget.
1872-ben már kicsiny volt a kórház a betegek számára s a város 1873 őszén új kórházat épített, a melyben 4 betegszoba volt 24 ágygyal felszerelve. Már 1873-ban, az építkezés folyama alatt, az ápolt betegek száma 243 volt. 1874-ben 185, 1875-ben 203, 1876-ban 218; ez utolsó évben a betegszobák száma kettővel szaporíttatván, az ágyak száma 37-re emeltetett.
Hervadhatatlan érdemeket szerzett a kórház fejlesztésével és magas színvonalon tartásával néhai igazgató főorvosa Gyömörői Áldor Adolf dr., ki a 12 ágyas kórházat a mai 60 ágygyal berendezett kórházzá emelte.
1885-ben nyerte meg az intézet a közkórházi jelleget, s már a következő 1886-ik évben 548 beteg vétetett fel, 1887-ben 595; 1888-ban 594; 1889-ben 645; 1890-ben 779; 1891-ben 812; 1892-ben 862; 1893-ban 811; 1894-ben 841; 1895-ben 848; 1896-ban 851; 1897-ben 1005; 1898-ban 908; 1899-ben 191861; 1900-ban 886; 1901-ben 880; 1902-ben 826; 1903-ban 936; 1904-ben 981; 1905-ben 1046; 1906-ban 1112; 1907-ben 1089 beteget vettek fel s ápoltak, valóban áldásos sikerrel.
1869-től 1885-ig három ízben bővült az intézet; 1896-ban ismét jelentékeny bővitést és eszközeinek fontos javítását kapta meg egy nagyobb és könynyen aseptikussá tehető terem felépítésével, s két szobájának kitünően felszerelt szűlő- és műteremmé való átalakításával. Ez átalakítások és építkezések költségeit jórészt Jelinek Rozália úrhölgy alapítványából fedezték. A fejlődést 1896-ban elősegítette a kerület országgyűlési képviselője: gróf Károlyi István, újabb alapítványával.
A közkórház volt igazgató főorvosa, Gyömörői Áldor Adolf dr. mellett nagy érdemei vannak a kórház fejlesztésében és a betegápolásban Dobi Zsigmond dr. kórházi orvosnak és ellenőrnek is. 1901-ben Sternberg Géza dr. kórházi II-od orvos lett igazgató főorvossá s az intézet most is az ő vezetése alatt áll. Másodorvossá Blum József dr. lett 1902-ben. A kórház gondnoka Nagy Elek; a betegek élelmezését Tóth János látja el szerződés alapján. A kórház fölött a felügyeletet a kórházi bizottság gyakorolja.
