Az ipar fejlesztése.
Az ipar fejlesztése.
A békességes állapot, a népesedés növekvése, iskolák fölállítása, a grófi család szorgoskodása, sokat igérő csirázásnak indította gyenge iparát is. Az első pék-, gyertyamártó- és viaszöntő-iparnak 1741-ben vetették meg alapját a Sámson testvérek. A csizmadia, szabó és szűcs czéhnek ellenben már 1717-ben adott privilégiumot III. Károly király. A vargák, – vagyis magyar tímárok, – csak II. Józseftől nyertek szabadalmat, de már előbb, 1730 körül is volt bőrkészítő városunkban. Ők voltak, – nagyobbára ármális nemesek is, – különösebben úttörői az ipar föllendülésének, a sok háborúskodás után.
1784-ben már 54 ágát űzték Nagykárolyban a kisiparnak, de tulajdonképpen csak a mult század utolsó felében kezd amúgy igazában virágzani. S noha aztán a sok gyár keletkezése érzékenyen sujtotta, 1907 nyarán mégis kiállítás is volt a városban, a mi fényes bizonyítéka volt annak, hogy számottevő 172színvonalra emelkedett a helybeli kisipar. Természetesen csakis az utóbbiról eshet szó, mert gyári ipar itt nincs.
A gubás és bőriparon kívül műasztalossága és lakatossága is érdemes a megemlítésre. A Nemzeti Kaszinóba is szállítottak innen butort István gróf közbenjárására; ő szívén hordta a város minden irányban való haladását, épp úgy, mint elődei. Tapasztalhattuk, milyen gondjuk volt a Károlyiaknak a régi időben is középponti birtokuk emelésére és István gróf is nyomdokaikba lépett. Hozzájárult az új gimnázium építéséhez, restauráltatta a templomot; általában buzgó pártfogója volt minden közművelődési intézménynek. A két szobor fölállításában tevékeny részt vett. Több czikluson át országgyűlési képviselője volt a kerületnek.
