Avasfelsőfalu.
Avasfelsőfalu.
Avasfelsőfalu, a Túr mellett, a Timpa-hegy alatt fekvő oláh kisközség, 567 házzal és 2725 lakossal, kik közül 286 magyar, 2200 oláh és 204 német. Az oláhok gör. kath. vallásúak, a magyar anyanyelvűek legnagyobbrésze izraeliták. Roppant kiterjedt község; „több mint 300 halmon épűlt”, irja róla egyik ismertetője. Különben nagyon régen megtelepedett hely. Már a Hunyadiak korában, 1490-ben Felsewfalw, 1493-ban Felfalw néven szerepel. Szinér várához tartozott s a meggyesi uradalom része volt. Urai voltak a meggyesi Moróczok, majd a Báthoryak, a kik 1520-ban osztoztak rajta. Később is gyakran emlegetik az avassági uradalom részeként, 1592-ben, 1634-ben és 1696-ban. melylyel együtt a szatmári várhoz tartozik 1633-ban Pászthói Máthé és fia kaptak benne adományt A következő századokban a Báthory-Lónyay örökösök, a gróf Teleky, gróf Kornis, báró Wesselényi, báró Vécsey, majd a gróf Károlyi családoké. Mellettük a XVIII. században birtokosok a Kovács, Darvay, Luby, Lónyay, Helmeczy, Nagy, Boros, Korda és Gáspár családok. A következő század elején 38és később is ugyanezek és velük gróf Barkóczy, a Geötz, Becsky, Mátay, Iklódy, Sepsy, Linkner, Rhédey, Császy családok. Most legnagyobb birtokosai Szatmár város, Benkő György örökösei, Péchy István, Kőszegremete község. Hozzá tartozik a Gyapjumosó-telep. Nevezetesek savanyúvíz forrásai és a hegyeiből fakadó gyors forgójú patakok, a melyeket a gubások annyira szeretnek, hogy hajdan messzeföldről eljöttek e patakok vizét használni. Gör. kath. temploma 1851-ben épűlt. Körjegyzőség, posta, távíró, úgyszintén vasúti állomás helyben van.
