Dara.
Dara.
Dara, (Szamosdara) magyar kisközség, 135 házzal. Lélekszáma 915. Lakosai magyarok, vallás szerint 221 r. kath., 278 gör. kath., 350 ref., 65 izr. Határa 2218 k. hold. Már a XIV. században sűrűn fordul elő az oklevelekben s nevét Darah alakban írják. 1300-tól kezdve a Darahy nemzetségé volt. 1373-ban a Piliskey család szerez benne részbirtokot; 1433-ban a Csákyak, s 1483-ban a Szokoly-család. Ugyanekkor a Darayak a rokon Irinyieknek részeket adnak zálogba. 1633-ban az Ujlaky család kap benne részt egyik Petheő leány révén, 1635-ben Sóvágó Gergely és János az egész helységre nádori adományt nyer, de a beiktatásnak Pethő István özvegye, Melith Péter és Vetési Kökényesdi Péter ellent mondtak. 1687-ben Serédy Gáspár az egész helységet felkérte. A XVIII. elején a báró Thoroczkay, a Bölcskey, Buday, Kisdobronyi Isaák családok birtoka, a század végén és a XIX. elején az Eötvös, báró Jósika, Kállay, Buday családoké. Most legnagyobb birtokosa Csengeri Mayer Samu. A községben a reformáczió korában már kőtemplom állott fenn, mely a reformátusoké lett. 1741-ben báró Thoroczkayné, szül. báró Serédy Klára, fiát e templom sírboltjába temette el és a templom kulcsát a katholikusoknak adta át. A reformátusok a királyig folyamodtak e jogtalanság miatt s végre azt az itéletet nyerték, hogy a katholikusok vagy adják vissza, vagy építsenek más templomot helyette; báró Thoroczkayné azonban csak kis fatemplomot emeltetett. A kath. templomot újra építették 1739-ben, a reformátust 1868-ban. Ide tartoznak a Fried és Mayer tanyák. Határához tartozott hajdan Vizsoly népes helység, mely már 1483-ban említve van abban a záloglevélben, melylyel a Darai család és osztályos atyafiai némely részeket az Irinyieknek zálogosítanak el és ugyanakkor iktatják be a Szokoliakat és a Daraiakat más részekbe. 1608-ban már puszta és Pethő István birtoka. 1633-ban Sóvágó Gergely és János kapnak rá királyi adományt. Dara utolsó postája és távirója Csenger.
