Fehérgyarmat.
Fehérgyarmat.
Fehérgyarmat, magyar nagyközség a Szamosközön, a Szamos, Túr és Tisza között. Van 741 háza és 4220 lakosa. Vallásra nézve 3433 ref., 319 r. kath., 92 gör. 71kath. és 455 izr. Határa 9227 hold. A XIV. század elején már tekintélyes hely lehetett, mert 1334-ben Miklós nevű papja a pápai tizedszedők jegyzékében elég nagy dézmával szerepel. Nevét ebben az időben még csak Gyarmatnak mondták és 1387-ben Germad, 1403-ban Jarmath-nak írták. 1418-ban már oppidum. Ősi birtokosa a Massel nemzetség volt, a mely innen vette előnevét. 1363-ban I. Lajos király Gyarmathi Massel Jánost nótáztatta és birtokait Gilet Miklós nádorispán fiainak adta. De azért még századokig volt itt birtokuk a Gyarmathyaknak; már 1380-ban Gyarmathy Lőrincz szerepel birtokosként. 1387-ben Zsigmond király elkobozta a Matucsinayak itteni birtokát s a Rozsályi Kún és a Szántai Petőfi családoknak adta. A Szántaiakról leányágon nemsokára a Báthoryakra szállott, de 1395-ben ismét a Matucsinayak kapják vissza, mígnem 1436-ban újra hűtlenségbe estek és ekkor a birtokot a Báthoryak kapták meg, a kik ez időtől kezdve főbirtokosai az egész gyarmati uradalomnak, a hozzátartozó Kisar, Nagyar, Oroszi, Namény, Csaholcz és Matolcs községekkel együtt. A Rozsályi Kún családot a XV. században is itt találjuk. A Drágfiak a XV., XVI. században szintén szereznek itten birtokrészeket, de a hatalmas Báthory és a Rozsályi Kún családok között nem tudtak megerősödni. A Báthoryak után a Bethlenek örökölnek. 1633-ban Bethlen István és Péter kapnak adománylevelet a gyarmati jószágokra. A Bethlenek után a Rákóczyaké lett az egész uradalom, a szatmári béke után pedig gróf Károlyi Sándor kapta meg. A XVIII. század végén birtokosai voltak a gróf Károlyi családon kívül a Schuler, Kállay, Gulácsy, Tatay, Ilosvay, Mándy, Bakó, Kardos, Kalydy, Fábián, Klobusiczky, Kézy, Bartha, Korponay, Becsky, Ajthay, Csoknyay és más családok. 1810-ben a község 315 háza közül 254 nemesi telek volt. A XIX. században végig ugyanezek a családok a főbirtokosok és velük a Jékey család is. Most nagyobb birtokosai a gróf Károlyi család, Jékey Sándor és id. Spitz Adolf. A helység hajdan két részből állott: Nagy- és Kis-Gyarmatból. A déli részét ma is Tömösvárnak hívják, arról a hajdani földvárról, a mely itt állott. Két régi földbástyája nehány évtizeddel ezelőtt még látható volt. A vár jelentékeny szerepet sohasem játszott; okleveles adataink sincsenek róla; valószínüleg a Báthoryak építtették uradalmuk középpontján kisebbszerű erődítményül. A török korszak emlékét tartja fenn a maig is mecsetnek nevezett és a város legkeletibb és legemelkedettebb részén fekvő utcza. Kolera többször látogatta a helységet; 1742-ben oly nagy mértékben pusztított, hogy a ref. egyház tagjai közül 470 lelket, úgyszólván az összes lakosság harmadrészét elragadta. 1834-ben fekete-himlőjárvány pusztított és 1836-ban ismét a kolera. Nagyobb tűzvész az utóbbi évtizedekben volt, 1872-ben, 1895-ben és 1900-ban, a mikor egy egész utcza, a főút több épülete, a r. kath. templom és a városháza is leégett. A templomot azonban 1906-ban díszesen helyreállították. A ref. egyház hajdani nagyságát bizonyítja, hogy 1559-ben, a híres nagyváradi zsinaton, négy papja jelent meg. Akkor Szamos-Gyarmatnak nevezték. 1691-ben a gyermektelenül elhalt Székely László a kath. plebániának hagyta belsőségét s ez volt alapja a kath. egyház új megépülésének. 1772-ben csak kisebb fatemplomot építtettek, de 1816-ban Klobusiczky Péter szatmári püspök, a ki itt született, új templomot emeltetett. A ref. templom a XV. századból való és 1761-ben megújították. Egyházi edényei közül érdekes egy 1656-ból való vert ezüst tányér. A község a hasonnevű járás székhelye. Van benne temetkezési egyesület; úrbéri, fordulós és tagos birtokosok egyesülete; ev. ref. ének- és dalegyesület; társaskör és kaszinó; polgári olvasókör, két takarékpénztár, egy önsegélyző szövetkezet, Van itt továbbá közkórház is. Két hengergőzmalom, eczetgyár. Azonkívül járásbírósága, telekkönyvi hatósággal, adóhivatal, csendőrségi állomás, vasútállomás, posta- és távíróhivatal. Határához tartoznak a Bakó, Cserhát, Kacsó, Károlyi, Kenderhely, Kajdi, Kormány, Mogyorószeg, Nagy, Rácz, Spitz I., II., III., Sümegi és Vitéz tanyák. „Kenéz” nevű dűlőjének elnevezése még a régi világból maradt fenn.
