Rozsály.
Rozsály.
Rozsály, kisközség az Éger és Sár csatorna mellett, 103 házzal és 645 magyar lakossal, a kik között 324 gör. kath., 193 ref., 87 gör. kath., 39 izr. vallású. Határa 2580, kat. hold. Ősidők óta megszállott hely, s a bronzkorban öntőműhely is volt itt, melynek maradványai, különféle bronzfegyverekkel együtt, elég gyakran kerülnek elő. 1332-ben már község volt és a pápai tizedszedők jegyzékében Rosal alakban szerepel. A XV. században két Rozsály volt, Kysrosal és Naghrosal. Nagyrozsály a Gúth-Keled nemből származott Rozsályi Kúnok ősi birtoka s már 1291-ben az övék. Kisrozsály a XV. századig az Atyai és Gacsályi családoké volt, de a Rozsályi Kúnok 1462-ben megkapják a magvaszakadt Atyai András birtokát s 1476-ban megvásárolják a Gacsályiakét is. Az uradalom középpontját, Rozsályt, a XIV. század végén már a rokon Kusalyi Jakcsokkal együtt bírják. 1441-ben Rozsályi Kún Jakab még arról panaszkodik a Kállayaknak, hogy „castrum vel castellum non habemus”; de már 1445-ben bizonyság van rá, hogy a Kún és Jakcs családoknak közös várkastélyuk volt itt. A hatalmas rozsályi uradalom ebben az évben a következő községekből állott: Nagy- és Kis-Rosály, Méhtelek, Garbócz, Tiszabecs, Gachal, Kóród, Milota, Nagyar, Kisar, Fülesd, Kölcse, Atya, Kis-Gécz, Sár, Darnó, Nagy- és Kis-Szekeres, Gyarmat, Matolcs, Czégény, Zajta, Nagy- Hodos, Beszterecz, Meggyes, Illk, Nagypalád, 148Botpalád, Kispalád, Sonkád, Magosliget, Chaholy, Zalka, Gemse, Paraznya, Jármi, Jánosi, Hodász, Gebe, Nagy- és Kis-Kocsord, Sándor, Remeteszeg, Tunyog, Győrtelke, Angyalos, Csenger, Tyukod, Ura, Ujfalu. Ugyanebben a században a Drágfiak megszerezték egy részét a rozsályi uradalomnak. 1524-ben Bélteki Drágfi János a családi osztozáskor fölkérte s megkapta a rozsályi uradalom felét; de ez már akkor sokkal kisebb volt, mint egy félszázaddal előtte. 1550-ben a Kúnok, mint ősi birtokukat, felkérték a Drágfiak kezén levő részt, olyképen, hogy ha Drágfi György fiutód nélkül halna meg, a birtok rájuk szálljon. 1555-ben csakugyan minden ellenmondás nélkül beiktatták őket a birtokba. 1562-ben, mikor a török Szatmár várát ostromolta, a környék urai drágaságaikkal és családjaikkal ide menekültek. A török sereg megostromolta a várkastélyt is, de az Egerből jött védősereg megmentette a felprédálástól. 1564-ben János Zsigmond, Ecsed ostromára menvén, útba ejtette s elfoglalta. A Kúnoké marad a nagy uradalom mindaddig, míg Kún István főispánban, a ki feleségétől, Széchy Máriától elvált, a család fiágban kihalt. A leányági rokonok közül legelőbb báró Barkóczy László kérte fel a rozsályi uradalmat s a Kúnok minden birtokát; de az 1659-iki CXVII-ik t.-cz. elrendelte, hogy a Kún uradalmak a leányörökösöknek adassanak át. Igy kapták meg a Maróthyak a várkastélyt s a hozzá tartozó részeket. Rajtuk kívül a báró Barkóczy, Sennyei, Ghillányi, Vécsey és gróf Majláth családok örököltek, mint vérszerinti rokonok. Majd a XVIII. században még a Lónyayak, a Surányi, Becsky, Ujhelyi, Pogány, és Rhédey családok is birtokosai lettek. A XIX. század közepéig ugyanezeké a családoké volt a község, de 1878-ig a Maróthyak maradtak a főbirtokosai. Ekkor Isaák Dezső vette meg a birtokot és a régi Kún-féle várkastélyt, melyet 1669-ben Strassaldo leromboltatott, úgy hogy csak egy szárnya maradt meg. Ezt stilszerűen restauráltatta és pompásan berendezett kastélylyá tette. Mostani ura Isaák Elemér. Az értékes fölszerelésből kiválik a kb. 1000 kötetes modern könyvtár. A község ref. temploma 1895-ben épült a régi templom helyére. A XVIII. században a Maróthyak telepítettek ide gör. kath. oláhokat; de ezek ma már megmagyarosodtak. Határában vannak az Ujhelyi tanya és Szőlőskert. A község utolsó postája, vasúti és távíró-állomása Gacsály.
