Sár.
Sár.
Sár (Kissár), kisközség a szatmári járásban, 28 házzal és 197 magyar lakossal, a kik főleg gör. kath. vallásúak; határa 827 k. hold. Nevét már 1332-ben is Saar-nak írják; 1588-ban Pusztasár-nak. A XIV. sz. már egyházas hely volt. Ősi birtokosa a Sári család, a mely mellett, egyes részeire, 1449-ben Szepesi Péter és István kapnak királyi adományt. 1486-ban a Károlyiakat is beiktatják itt. 1493-ban a Szepessy család újabb részeket szerez; Csarnavoday Egyed pedig zálogba adja itteni jószágát Matucsinay Miklósnak, 1547-ben Sáry András török fogságba esvén, holt híre kelt; ekkor Csomaközy Lőrincz az egész helységre királyi adományt nyert. 1651-ben a Kállay lányok és Csalay László új adományt kapnak az egész helységre. A XVIII. század végén a Járdánházi Kováts család szerzi meg s övé a XIX. század közepéig. Most nagyobb birtokosai Berenczei és Járdánházi Kováts Jenő és Sándor. A községben gör. kath. templom van, a mely több százados épület. Határában volt hajdan a Sziget puszta, a melynek 1446–1488-ban a Csarnavoday család volt a földesura, s 1493-ban a Szepesi család kapta meg egyes részeit. Zygeth, Zygethtelek néven többször előfordul a XIV. és XV. században. A község utolsó postája, vasúti és távíró-állomása Mikola.
