Sárközújlak, kisközség a Túrháton, Sárközzel majdnem összeépítve, 284 házzal és 1732 magyar lakossal, kik között 805 gör. kath., 499 r. kath., 239 ref., 182 150izr. vallású. Határa 4958 k. hold. Neve 1463-ban csupán Vylak. Az Ujlaki nemzetség ősi birtoka. 1490-ben Ujlaki Domokosé, 1552-ben Ujlaki Sebestyéné. 1610 körül Ujlaki Judit, Ráthonyi Mátyásné birtokpört indított Csebi Pogány Péterné ellen Sárközújlak, Adorján, Kis-Zsadány és Kis-Kolcs tulajdonjogáért és a pert megnyerte. 1665-ben Horváth Istvánné, Kende Jánosné és Sándorházy Ferencz és felesége még Ujlaki-jusson részt kapnak belőle. 1687-ben Serédi Gáspár kapja meg az egészet, s tőle leánya, Kellemesi Melczer János felesége örökölte. Ezentúl főként a Melczer családé, de mellette a XVIII. század végén a Gabányi, Boronkay, Ráthonyi, Szeőke, Márton, Parajdi, Sepsy és Bónis családoknak is volt itt birtokuk, a XIX. század közepéig pedig még az Egey, Péchy, Jármi, Muraközy, Ternyey és Kerekes családoknak is. Most nagyobb birtokosok itt Kiszely Károly és Péchy Margit, Péchujfalusi Péchy István leánya (előbb Péchy Elemérné), kiknek itt csinos úrilakjuk van. A községben régi református templom áll. Ezt még Báthory Zsuzsánna, Móricz bán neje építtette 1450 táján; 1797-ben s 1900-ban ismét megújították. A gör. kath. templom 1816-ban épült. Van a községben takarék- és hitel-szövetkezet, körjegyzőség, vasúti és távíró-állomás és posta. Határában vannak a Tanyák és Téglaszin tanyák s Veres korcsma.