Sima.
Sima.
Sima (Csengersima), kisközség a Szamos mellett, 78 házzal és 488 magyar lakossal, a kik főleg reformátusok. Határa 1437 k. hold. Nevét 1348-ban Symának írják. Hajdan Nagy- és Kis-Sima volt. Mindkettő a Mikolay család ősi birtoka. 1237-ben egészen a Zothmár comes fiáé, Mikoláé, és ez időben már egyházas hely. 1331-ben a Szárazberki és Simai családok osztoztak meg rajta. 1339-ben a Szárazberkiek közül Lászlót hamispénzverésért megégetésre itélték és birtokát Tamás erdélyi vajda kapta; de testvérei megtartották a maguk részét s 1362-ben a magtalanul elhalt János vagyonán osztoztak. 1378-ban a Mikolayak osztozkodnak a maguk részén. 1406-ban elfoglalják tőlük Drágh és Balk, de ismét visszakapják. Ezentúl, egész a XIX. század közepéig, a Mikolayak maradnak főbirtokosai. 1500-ban megvédik jogukat a Báthoryakkal szemben is. 1563-ban Ferdinándtól nova donatiót kapnak; 1604-ben I. Lipót ismét megerősíti őket birtokukban. A XVIII. században mellettük birtokot szereznek a Korda, Szodoray, Gáspár, Mándy és Szirmay családok; ugyanezeké a XIX. század közepéig, azontúl pedig a Korda utódok a nagyobb birtokosok. Most báró Vécsey Aurélnak és Pap Kálmánnak van itt nagyobb birtokuk. Ref. templomáról Henszlmann azt írja, hogy a legrégibb a szamospartiak között s a XIII. századból való román ízlésű épület. Czínterem veszi körül. Az úrasztali edények között 1688-ból való ezüst kanna s 1709-ből egy ezüst-pohár a legértékesebb. Posta s körjegyzőség helyben van, vasúti és távíró-állomása Szatmár-Németi.
