Böszörményi, másként Böszörményi-Nagy. (Hiripi és Ivácskói)
Böszörményi, másként Böszörményi-Nagy. (Hiripi és Ivácskói)
BÖSZÖRMÉNYI.
Szatmár-vármegyei család, mely idővel Beregben is elterjedt. Péter és György 1635-ben lapnak czímeres nemeslevelet II. Ferdinándtól. 1732-ben Nagy Sámuel alias Böszörményi és Komáromy András III. Károlytól adományt nyernek Ivácskófalvára és Hiripre, 1756-ban pedig B. Sámuel és fiai Sámuel, Ferencz és József, Mária Teréziától Pettyénre. A család ezeken kívül még Erdődön, Dobrácsapátiban, Aranyosmeggyesen, Berenden és Berenczén volt birtokos és Szamoskóródot és Kiskolcsot bírta zálogban. Szatmár vármegye 1846-ban nemesi bizonyítványt állított ki a család számára. Tagjai közül Ferencz, a XVII. század végén 3 ízben szolgabíró, – Sámuel 1697-ben szolgabíró. – Antal, (megh. 1860) megyei biztos. – Elek, (megh. 1885) ügyvéd. –József, (megh. 1880) gyógyszerész – Pál, (megh. 1863) földbirtokos, 1848–49-ben honvédhadnagy. – László. 1848–49-ben honvédtiszt. – Sándor, (megh. 1899) megyei útbiztos, egyházmegyei tanácsbíró. Bertalan, pettyéni földbirtokos, szintén meghalt. – II. Sándor, jelenleg pettyéni birtokos, volt orsz. képviselő. – Emil, jelenleg szatmári ügyvéd, egyházmegyei tanácsbíró. – II. József, (megh. 1903) jogtudor, ügyvéd, majd kir. ügyész. – Endre, jelenleg ny. főszolgabíró, – Károly, (megh. 1896) ügyvéd, kir. tan., volt szatmári polgármester, a vaskoronarend lovagja, – Zsigmond, jelenleg aranyosmeggyesi birtokos és a nagybányai egyházmegyének 23 évig tanácsbírája. – László, jogtudor, jelenleg keresk. min. tisztviselő, – Károly joghallgató, – Árpád, ügyvédi irodaigazgató.
582Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: pánczélos, nyílt sisakos vitéz, jobbjában egyenes kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.
