Galgóczy. (Bilkei)
Galgóczy. (Bilkei)
GALGÓCZY.
Borsod vármegyéből származik, Sajó-Galgóczról, de idővel Szabolcs-, Szatmár- és Bereg vármegyékben is elterjedt. II. Imre 1788-ban már Porcsalmán lakott, a hol a család később is birtokos volt. István és általa György, Márton, Mihály, János, Zsigmond, Péter, Pál, Judith és Katalin 1651-ben kapnak újabb czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól, melyet Szabolcs megyében, Petneházán hirdettek ki. Tagjai közül I. József 1820-ban ügyvéd és Szatmár vármegye táblabírája. – II. István szintén megyei táblabíró. – I. Sándor, Szatmár vármegye utolsó másod alispánja, 1848–49-ben nemzetőr-százados, részt vett az erdélyi hadjáratban, később krassói, majd csengeri orsz. képviselő, 1860-ban a szamosközi járás főszolgabírója, egyházker. tanácsbíró, 1869-ben a III. oszt. vaskoronarendet nyerte. – Gábor földbirtokos, ennek fia, II. József, árvaszéki ülnök, – Árpád, jelenleg csengeri szolgabíró, – Jenő, (megh. 1896) birtokos, – fia István, jelenleg szatmári szolgabíró. – Zsigmond, budapesti magánzó.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató pánczélos, vörös-fehér-vörös strucztollas, nyílt sisakos magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt tart. Sisakdísz: a paizsbeli pánczélos vitéz, növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
