Iklódy (Iklódi).
Iklódy (Iklódi).
IKLÓDY.
Ősrégi nemes szatmármegyei család, mely már Mátyás király korában virágzik és Iklód községtől veszi a nevét, a hol már a XV. század legelején találkozunk e családból Istvánnal, mint a község egyik legnagyobb donatiós birtokosával. Ezen kívül Kántorjánosiban is birtokos volt. Később Szabolcs és Bihar vármegyékre is átterjedt és az ujabb korban Debreczenbe is. Nemességét Szatmár, Bihar és Szabolcs vármegyékben hirdették ki, újabban pedig 1746-ban Szatmárban kapott nemesi bizonyítványt, melyet 1759-ben megújítottak. E családból András 1830 körül telepedett meg Debreczenben és ettől származik a jelenleg ott élő ág. 1848. előtt a család Szatmár-megyében még Iklódon és Kántorjánosiban, Biharban ugyancsak Iklódon, Nádudvarban és Derecskén, Szabolcsban Petneházán, Gencsen és Őrben birtokos. Tagjai közül a XV. században kilenczen szerepelnek Szatmár vármegye fiskusai között. Ezek 1416-ban István, 1426-ban Gergely, másik István és Mihály, 1429-ben másik Mihály, 1440-ben másik Gergely, 1459-ben másik Mihály, 1460-ban György, 1466-ban Balázs. – István 1639-ben katholizált és minorita-barát lett, a miért rokonai meglesték és megölték. XIV. Kelemen pápa szentté akarta avattatni, de az 1773-iki consistorium csak „boldognak” ítélte. Holttestét Simándy erdélyi püspök és leleszi prépost a leleszi templom egyik kápolnájában temettette el. Ma élő tagjai közül Márton nagykállói ügyvéd, András debreczeni birtokos, ennek fia János Debreczen város tisztviselője.
Czímer: Kékben, zöld alapon fehér lovon vágtató magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart. Előtte a földön félholdas török lófarkos lobogó és levágott vörös mezű kar fekszik. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
