Márton. (Zsarolyáni).
Márton. (Zsarolyáni).
MÁRTON.
Szatmár vármegye törzsökös családja, mely már a XIV. században Zsarolyán ura volt. 1582-ben Mánd birtokra kapnak kir. adományt György és Albert testvérek, kiknek utódai a Mándy előnevet vették fel. Péter 1590-ben Zsarolyánra új adományt kap. A Zsarolyánban donatárius Márton utódai Hajduszoboszlóra származtak és a Szoboszlai előnevet használták. Egy téves anyakönyvelés következtében e néven szerepeltek is, de Mihály és János fiai egy nemesi per folyamán a tévedést kimutatták és ettől kezdve ismét a Márton nevet használták. A család Pest és Bihar vármegyében is igazolta nemességét. Zsarolyánon és Mándon kívül még Bere, Majtis, Kisszekeres, Tibatelek és az elpusztított Kincse községekben volt birtokos. Tagjai közűl a hajdumegyei ágból: József, ( † 1858), debreczeni lelkész. – Fiai: Károly (szül. 1815.) mérnök. – I. Lajos, (szül. 1817.) debreczeni ügyvéd; 1848-ban ő szervezte és tanította be a honvéd-zenekart. – II. Lajos, 1847-ben Budapesten ügyvéd. – Imre és Kálmán, debreczeni ügyvédek. – Sándor, ( † 1861.), nagykárolyi kir. erdőmester. – Ferencz, ismert nevű író. Irói neve: Abonyi Lajos. – Ennek fia Lajos a Nemz. Muzeumban s. őr. – A szoboszlai ágból: István hajdukapitány volt. – Simon 1517-ben szendrői kapitány. – Péter, 1613-ban szolgabíró. – II. Tamás, 1663-ban szolgabíró.
Czímer: kékben, zöld alapon álló, pánczélos, nyíltsisakos vitéz, jobbjában buzogányt tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: zerge, ugrásra emelkedően. Takarók: kékarany, vörösezüst.
