Nagy. (Lázári).
Nagy. (Lázári).
NAGY (Lázári)
Erdélyből, Mező Kölpényből vette eredetét, az ott jelenben is fennálló Baczkó-Madarassy nemes Nagy családból, melynek egyik tagja Pál, 1620 körül, a Rákóczy hadseregének egyik kapitányaként a szatmári várban volt állomáson és a szomszédos Lázári községben, házasság útján lett birtokos. Maradékai ez idő óta szakadatlanúl birtokosok Lázári és Darócz községekben. 1644-ben Pál nemessége megújíttatott, a maga mint a Zsigmond fia részére is, a mit 1644-ben Szatmár vármegyében hirdettek ki. Ez a Szatmármegyében Páltól 1620 óta leszármazott család a megyei és az egyházi életben tevékeny részt vett. Katonai pályán működött és 1769. évben elhalt: Pál. – Gábor 1740, Ödön 1890-ben szolgált, mint katona. – Egyházi szolgálatot teljesítettek Zsigmond, Gábor, Pál és Ignácz. A megyei életben Károly 1830 körül sok évig volt a vármegye tiszti ügyésze, – Elek főszolgabírája, Ignácz 1847/8-ban követje, később 1848. évben képviselője és főispán. – Bertalan, szinérváraljai kir. közjegyző. – László al- és főispán, Béla volt főszolgabíró, a Széchenyi-társulat igazgatója, a szatmárvármegyei szabadelvű párt, a szatmári gazdasági és piarbank és az Éger és Sár-lecsapoló társulat elnöke.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon könyöklő vörösmezű kar, dárdát tart. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő, vörös mezű kar. Takarók: kékarany, vörösezüst.
