Papolczy, másként Papolczi Csorja.
Papolczy, másként Papolczi Csorja.
PAPOLCZY aliter CSORJA PAPOLCZY
Ősrégi székely nemes család, Háromszék vármegyéből, Papolcz községből. Cs. Balázs, Tamás, Márton és Péter testvéreket Apaffy Mihály fejedelem nemességükben megerősíti. A család egyik ága a XVIII. század elején Magyarországba is átszármazván, nemesi levelüket már mint Csorja Papolczayak, a Szatmár vármegye 1782. évi januárius hó 21-én megtartott közgyűlésén produkálták és kihirdették. A család egyes tagjai már az 1740–1780-as 603években Szatmár városának fürmenderei és főbírái voltak. A székelyudvarhelyi levéltárak szerint a Bethlen Gábor-féle 1614-iki összeírásban már mint székely primipilusok fordúlnak elő. A család női ágon Zaniszlófy Báthory Istvánnal is családi összeköttetésben volt, mint azt annak a zálogváltó pernek az iratai igazolják, melyet az 1850–52-ben kiadott császári nyílt parancs alapján, Uray Bálint, a debreczeni volt kerületi tábla akkori elnöke, Hajdúböszörmény és Debreczen városok közönsége ellen, a Báthory Istvántól leányágon leszármazó örököstársaival közösen, a korábbi századokban elzálogosított nagyzeleméri puszta kiváltása iránt indított. Tagjai közül Pál, a XVIII. század közepe táján Szatmár város bírája. József, ugyanez időtájt ugyanott városi fürmender. – Antal, 1810-től Szinérváralján a nemesek főhadnagya. (Megh. 1865-ben.) – II. Antal, 1848–49-ben főhadnagy, szinérváraljai birtokos és ügyvéd. (Megh. 1881-ben.) – Béla, ugyanott birtokos és ügyvéd, fiai II. Béla, jogtúdor, kir. táblai biró, a szatmári kir. törvényszékhez beosztva. – László, színérváraljai földbirtokos II. Antal, kir. pénzügyminiszteri számtanácsos Budapesten. – Gyula jogtudor, zalamegyei birtokos; fiai: Gyula, Loránd, Albin, Andor.
Czímer: négyelt pajzs, 1 és 4 ezüstben, ezüst félholddal megrakott vörös pólya. 2 és 3 aranyban egyenesen álló vörös pajzs. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között, egy nyíllal megrakott vörös pajzs. Takarók: kékarany, vörösezüst.
