Szente-Mágócs nemzetség.
Szente-Mágócs nemzetség.
A Szente-Mágócs nemzetség, melynek ősi fészke eredetileg szintén a Dunántúl, jelesül Baranyában volt, korán átszármazott Békés vármegye nyugati szélére, honnan, mindenesetre a Szent István uralkodása utáni időben, telepedett a Szamos és a Tisza közére. Egyik őse Kölcse ispán még 1181 előtt nagy kiterjedésű jószágokat nyert adományúl a Szamos és a Tisza szögén; e birtokokból alapította a czégényi monostort, a Boldogságos Szűz tiszteletére, melynek a nemzetség évszázadokon át kegyúra volt.
Kölcse ispán utóda lehetett az az Ete, a ki Tyukodot bírta, honnan a falut Ete-Tyukodjának nevezték. Fiai II. Ete (1274–91) és Mikó (1274–91) voltak; az utóbbi jelen volt a czégényi monostor mellett tartott gyűlésen, mely alkalommal a Lázári és a Várdai családok közötti viszályok kiegyenlítése czéljából 570kiküldött békebíróság tagja lett. Mikónak legközelebbi atyafia: Máté fia Dénes volt (1291–1308), kire – fiörökösei nem lévén – szekeresi és zsarolyáni birtokait hagyta, de e birtokokat utóbb elveszítette. Fiai János, Jakab, András, Mihály és II. Miklós, I. Károly király uralkodása alatt elveszítették összes ősi javaikat, melyek a koronára szállottak. Csak 1344-ben, hosszas per után nyerték vissza Nagy Lajos királytól ősi birtokaikat, jelesül a czégényi monostor kegyuraságát, továbbá Kölcse, Istvándi, Kóród, Cseke, Csécse, Milota, Kömörő, Szekeres, Ököritó, Mácsa, Ete-Tyukodja helységeket, melyeknek birtokában, mintegy hadi érdemeik jutalmául, még ebben az évben megerősítették őket. Ez az öt testvér, a kiktől a Kölcsey és a Kölcsei Kende családok veszik eredetüket, 1345-ben osztozott meg a visszanyert nemzetségi javakon.
