A házak.
A házak.
A lakóházak építésmódja tekintetében a Szamostól éjszakra és délre eső terület lényegesen különbözik. A Nyirség deszkapalánkos utczáival, kiskert nélküli s homlokfal nélkül simán leereszkedő háztetőivel, első pillantásra más képet ad, mint a tiszaháti kiskertes, esztergályozott tornácz-oszlopos és tűzfalas házú falvak. A Nyirség s az Ér-környék építkezése majdnem ugyanaz. A házak építési anyaga leginkább vályog, de paticsfalat vagy boronavázat is találni, kivált az apró és szegényebb házaknál. Régebben náddal szoktak fedni; de mióta az ecsedi láp náderdőségei helyén az eke szánt, azóta nincs nád, melyből pedig igen szép sima, szinte gyalúlt fedést tudtak készíteni. Ma fa- vagy cserépzsindelylyel, vagy zsupszalmával fednek s egyáltalán szeretik a szép tetőket.
Tiszaháti parasztház.
Nagyecsedi parasztház.
Tyukodi parasztházak.
Vállajvidéki sváb parasztház. Háttérben a czifra csűr.
Tiszaháti magyar házak alaprajza.
Nyirségi magyar ház alaprajza.
Érmelléki sváb ház alaprajza.
Dióshalmi oláh ház.
Laczfalusi búcsusok.
263Az Ér-mellék sváb házainak ős jellemvonása, hogy az összes melléképületeket a lakóházzal egy fedél alá építik, a minek az a főhaszna, hogy a gazda az egész házat bejárhatja s nem kell sárba lépnie az eresz alól, a végigfutó, de el nem rácsozott, vagy csak a lakás előtt bedeszkázott tornáczról. Ez az építésmód a magyarságnál is egyre jobban hódít. A ház beosztása is lényegesen különbözik a sváboknál és a magyaroknál. Mezőpetri, Szaniszló stb. sváb községekben két szoba van az utczára, a pitvar előszobára és konyhára oszlik s hátúl ismét két szoba van. Tehát nagyobb házakat építenek. A kamara külön bejáróval nyílik a tornáczról, ebben van a pincze s a padrajáró; az istállón egy vagy két ajtó van. Az utczai homlokfalra rápingálják vagy féldomború betűkkel kirakják az I H S betűket s az évszámot; kálvinista vidéken nincsenek semmi efféle díszek; az ujabb házakon azonban a kisvárosi renaissance-dísztörmeléket ők is utánozzák: a habarcsból teremtett kőnégyszögekkel jelzett oszlopokat a ház homlokzatán, háromszöget az ablak fölött és a festett vagy téglából alakított falszéldíszt; az évszámot igen ritkán írják fel.
Ez a németes építésmód uralkodik az ecsedi láptól délre s nyugatra eső vidéken. Kiskertek a sváboknál nincsenek, de a magyaroknál néhol vannak.
Más építkezési forma van a Szamostól fölfelé, a szatmári járás némely falujában. Botpaládon különösen sok a „kőlábas”-ház. Vaskos, tekintélyes épületek emelkednek az utcza során, fehér homlokzatuk három ablakkal rúg ki az útra; széles, téglás tornáczuk van s négy kerek, fehér oszlop tartja az ereszt, a „kőoszlopot”, melyek nyilván azért ilyen öles vastagok, mert vályogból vannak. Az eresz simán ereszkedik le, csúcsfal nélkül. Az utczára itt is két szoba van s a konyha az előszobából nyílik. Az istálló és melléképületek külön vannak.
A legelterjedettebb építkezési mód a tiszaháti épületek tipusa. Ennek két ujabb fejlődés fokozatát mutatja a rajz. Ezelőtt még, száz, sőt 50 évvel is, úgy építették a házat, hogy a két szoba között szabad eresz maradt, a melyet nem választott el fal a keskeny tornácztól. Bent a szobában volt a szabad tűzhely, kémény nélkül; a füst a nyitott tetőn tódúlt ki, réseken repült el. Később, mikor kéményt kellett építeni, tágas harangkéményt emeltek a pitvar fölé s elől fallal zárták el a szabadtól, de úgy, hogy a szobák ajtai még mindig a szabad tornáczrészre nyíltak; a pitvarból aztán valóságos konyha lett. Ma a rendes, közönséges építési terv: az elől tágasabb szoba, aztán a konyha, végül a hátulsó szoba. Az is gyakori, hogy mind a három helyiség egyforma tágas.
A ház építési anyaga leginkább vályog. A régibb épületeket, kivált erdős vidéken, fából építették, az újabbakat téglából, kőalapzattal. Itt-ott építik, különösen a szegények, a vert falat és a favázas paticsfalat is. Fedni, az ecsedi láp körül s a hol mocsaras helyek voltak, náddal szoktak; de ez már erősen megfogyott. Most a déli részen zsupszalmából készítenek szép sima tetőket, éjszakon pedig törött, gépelt szalmából, borzas, villával szórt fedeleket; egyáltalán nem valami ékes a fedésük. Ma már fazsindely és cserépzsindely a fedőanyag; a cserépzsindely a Nyirség felé vörös, fönt pedig fekete, leginkább csöves-válus.
