Törvénykezési esetek.
Törvénykezési esetek.
Tagyi Sinka Jánosné 1347-ben a királyi udvar bírája előtt bepanaszolta Dománhidi Szőke Miklós fiait, Istvánt és Miklóst, hogy ezek 1320-ban Judika-vasárnap hetében társaikkal együtt előre forralt gonoszsággal ráütöttek Tagyi Miklós házára, azt feltörték s elvitték egy 25 márkát érő lovát és sok más, összesen 100 márka értékű becses ingóságát. Még ezzel sem elégedve meg, ugyanazon évi Szent-György-nap nyolczadán Dománhidi István szolgái fényes nappal elrabolták a mezőről egy 15 márka értékű pejlovát és Dománhidára vitték. Ezenkívül ugyanez a két testvér az említett évben, Szent Gothárd mártir ünnepe utáni kedden, titkon, az éj homályában, elragadta egy szolgáját és egy szolgálóját és sok más összesen 200 márka értékű ingóságát, meg egy 30 márka értékű küldönczét; a szolgálót ugyan visszaküldték másnap. Negyedszer István, a Dománhidi Szőke Miklós fia tört reájuk Szent Márton hitvalló ünnepe utáni pénteken, testvére, Miklós beleegyezésével, Tót Péter, Nagy Domokos, Nagy Miklós, Nyavalyás Miklós, Urai Péter, Jakab fia Mihály és Salamon fia Mihály nevű szolgáival és bűntársaival. Albert fia Miklóst kizárták Tagy nevű birtokából és száz márka értékű összes ingó és ingatlan birtokát részint tönkretették, részint elrabolták és csak a puszta földet hagyták maguk után. A sok gonoszság után a rablók öcscse, András, ügyvédi meghatalmazást állíttatott ki a maga részére a váradhegyi Szent István első vértanú kolostora kanonokjai által és testvéreit teljesen ártatlanoknak nyilvánította. A királyi udvar bírája mindezt megértvén, felszólította Dománhidi Szőke Miklóst és Istvánt, hogy az előbbi tizenharmad, az utóbbi tizenketted nemes maga esküjével bizonyítsa be ártatlanságát Keresztelő Szent János születése napja nyolczadán, a váradi káptalan előtt s erről hozzanak neki bizonyítványt. A Dománhidiak és társaik letették az esküt, a bizonyítványt felmutatták s erre ártatlanoknak nyilváníttattak.
1353-ban Fuló András és társai, tokaji polgárok azzal vádolták Reszegei Miklóst és Istvánt, hogy ezek őket három év előtt a nyílt országúton kirabolták. De Miklós a váradi káptalan előtt, az időközben elhalt István testvére nevében is, tizenkettedmagával letett esküje alatt bizonyította mindkettőjük ártatlanságát. Természetes, hogy ennek alapján minden további kereset alól felmentették.
422Sokat perlekedett Petri András, a Vid fiai: László meg András, valamint Irinyi Márton ellen, egyfelől Petri és Vezend, másfelől Iriny és Portelek között fekvő bizonyos vitás birtokrész miatt. Bebek István országbíró hosszas perfolyam, ismételt határjárások és tanúvallatások után, 1366-ban az alperesek részére perdöntő eskűt ítélt olyformán, hogy mintán a határt ismételten bejárták és jelül földhányásokat csináltak, akár Vidnek egyik fia, akár Irinyi Márton lépjen föl egy ilyen halomra és övét megoldván, saruit lehúzván és egy marék földet tartván feje fölött, ősi magyar szokás szerint esküdjék meg a Földre, hogy az a darab vitás birtokrész ős idők óta örökség jussán mindíg Irinyhez és Portelekhez tartozott és sohasem volt a Petri Andrásé. – A további fejlemények felől nincs tudomásunk, de semmi kétségünk, hogy az alperesek az esküt letették.
Jellemző ősmagyar törvénykezési eljárást tár elénk a következő eset is. Opuliai László nádor, Madai Lászlót és Dénest bírságban marasztalta el, melyet Lipcsei Miklós nádori bírságszedőnek kellett rajtok behajtani. Hivatta őket először, másodszor, harmadszor: nem jöttek. Ekkor Lipcsei 1371-ben az országos jogszokás szerint maga mellé vevén egy királyi tisztet, a csanádi káptalan egyik tagját, a főispánt és a szatmár-vármegyei szolgabírákat, elment a Madaiak birtokára és most már személyesen követelte a bírságot. De azok rá sem hederítettek. Erre foglalni akart, azonban az egész birtokon nem talált annyi értékű ingóságot. Azért tehát összehivatta a Madaiak szomszédjait, különösen Lőkösfia Miklóst és Miklósfia Lászlót és felajánlotta nekik zálogul a Madaiak birtokát, de nekik nem kellett. Ekkor előállott Vajai László, János fia, letette a négy márkányi bírságot s zálogban övé és maradékaié lett a Madai-birtok mindaddig, míg azok tartozásukat most már vele szemben le nem rótták.
A XIV. század végén nagy viszályba keveredtek a Károlyiak a Czudarokkal. Károlyi Márhárd fiai: László és András erőszakoskodtak a Czudar Péter bán jobbágyain. Nem tudjuk, mi volt ez, de nagy dolog lehetett, mert a nádor, számkivetette őket az országból. Azonban 1393-ban, a csengeri közgyűlésen, a nemesség kérelmére felmentette őket a büntetés következményei alól. Két évvel később úgy egyeztek ki Czudar Péterrel, hogy 550 forintot fizetnek neki.
Zsigmond király már 1398-ban a Károlyiak panaszára kénytelen kiküldeni a váradi káptalant, hogy tartson vizsgálatot, a mennyiben a Czudar család nyirbélteki jobbágyai a Károlyiak ömbölyi földjeit elszántják, réteit lekaszálják és a termést elviszik. A király tanúkul megidézteti a szomszéd birtokosokat is: Dománhidi Miklóst, vagy Andrást, Hodosi Andrást, Kőrös Demetert, Bagost Bertalant vagy Györgyöt, Tyukodi Miklóst, Vinczét vagy Lászlót. A kiküldöti bizottság mindent úgy talált, a hogy a Károlyiak jelentették, azért a Czudarokat a király színe elé idézték, hogy tetteikről számot adjanak.
Ugyanakkor más oldalról is folyt a harcz. A Czudarok Pályiból, Kömörőből és Jánkról is háborgatták a Károlyiak birtokait; a miért új idézést kaptak a királyi udvarba. De a Károlyiak sem maradtak adósok, mert elfoglalták a Czudar János fehérvári prépost és Czudar György apáti és körtvélyesi birtokrészeit, a Szamosszeghez tartozó Tehnye nevű rétjüket pedig lekaszálták.
Bebek Detre nádor erélyes lépésre határozta el magát. Czudar Györgyöt és Benedeket a Károlyiak ellen elkövetett sokféle hatalmaskodásaik miatt bírói széke elé idéztette; de azok nem jelentek meg. Hivatta őket másodszor, harmadszor; ősi magyar jogszokás szerint kihirdettette az idézést három város piaczán: de azok nevökhöz illő czudarsággal most sem engedelmeskedtek a törvényes hatalomnak. Erre a nádor őket, mert a Károlyiak jobbágyait elragadozták, termésöket elrabolták, Ömbölyön egy buzaasztagot felgyújtottak, jobbágyaik közül némelyeket megvertek vagy megsebesítettek, másokat pedig kifosztottak, 1399-ben fej- és jószágvesztésre itélte.
De azért a hajuk szála sem görbült meg; vígan éltek tovább, sőt még annyira sem becsülték a jogrendet, hogy a választott bírák előtt megjelenjenek. Bizonyosan az ő ösztönzésükre hatalmaskodtak a Szamosszegi Péter fiai is Apátiban a Károlyiak ellen, elrontván ott azok halfogóit ; 1401-ben újra panaszolkodnak a Károlyi Márhárd fiai Czudar Benedek és Simon ellen az Olcsván és Apátiban elkövetett erőszakoskodásaik miatt . Ezek a háborúságok véget nem érnek. Például 1428-ban Ónodi Czudar Jakab és Benedek, Apátiban 2000 frt kárt tettek, száz malaczot elhajtottak.
423Hasonló viszályuk volt a Károlyiaknak a Báthoryakkal. A részletekről nincs tudomásunk, mert a legelső idevágó oklevél is egy 1398-ban kelt egyességlevél, melynek erejével abban állapodnak meg, hogy a Károlyiak a Báthoryaknak „az általuk okozott károk, sérelmek, erőszakoskodások, hatalmaskodások, rablások, vérontások, ütlegelések és megsebesítésekért” 300 új forintot tartoznak fizetni . Ujból kitör közöttük az ellenségeskedés 1427-ben. Károlyi Lancz László éppen Zsigmond királylyal a török ellen táborozik Orsovánál, mikor hírét halja, hogy Báthory István főétekfogó és Báthory Szaniszló fia István az ő vadai jobbágyain erőszakoskodnak, továbbá az ömbölyiek negyven szekér termését hatalmasul elhordatták. Panaszára a király Csáky György szatmári, Pálóczi Imre aradi főispánt, meg Várday Mihályt rendelte ki bírákul.
Valamennyin túltettek Dománhidi Miklós fiai: György, László és István, a kik 1416-ban, szénagyűjtés idején, ökrösszekerekkel átmentek a Károlyiak kaplyoni birtokába, hogy a termést elrabolják. Rajtavesztettek, mert a Károlyiak visszaverték őket, s szekereiket az elébök fogott negyvenkét ökörrel együtt elvitték Nyalábvárába, Perényi Péter főispánhoz. Két év múlva ismét szerencsét próbáltak a Dománhidiak szénagyűjtés idején. Egy egész kis fegyveres csapat vonúlt az ökrösszekerek mellett Kaplyon felé. A Dománhidi fiúkon kívül benne voltak: András fia Tamás, Tyukodi Bálint, Mátyás fia László, János és Péter, a Tyukodi Szántus fiai, Pátyodi Fistös Fábián fia Benedek, Saméli János és Reszegei Jakab, jó barátaik. Jobbágyaik közül ott voltak: Bartha Mátyus, György és Lőrincz, Deák Balázs, Barta János, László fia Pál, Tar Péter, Csonka Mihály, Barta Egyed, Kovácsi György, Kis György, Szabó Mihály, Bajmok Tamás és fia Ferencz, meg Bereczk a György fia. Portyázásuk most sikerrel járt, mert sok szekér szénát elraboltak. Erre a Károlyi-testvérek egy barátjukat, Bertalant, küldték át Dománhidára, hogy ez szép szerével vegye rá őket a széna visszaadására. De a Dománhidiak és barátaik, feldühödve, kegyetlenül megverték és halálosan megsebesítették.
A Gencsi-családdal is volt a Károlyiaknak 1429-ben perük, valami szántóföldek miatt. Az alispánok: Kölcsey Farkas Jakab és Jánosi Kántor László a négy szolgabíróval együtt azt ítélték, hogy a felek párbajjal döntsék el a kérdést; de ne maguk harczoljanak, hanem szerződtessenek bajvívókat maguk helyett. Voltak ugyanis akkor olyan fegyverforgató emberek, a kiknek ez volt a kenyérkeresetük. De a felek ügyüket a királyi kúria elé terjesztették.
Ilyen állapotok mellett művelődésről szó sem lehetett. A mi csekély kultúra volt, az az egyház papjai körében volt feltalálható, a kik éppen ezért, a közokiratok kiállításánál nélkülözhetetlenek voltak.
