Csenger, mint törvénykezési központ.
Csenger, mint törvénykezési központ.
Ebben a korszakban a vármegye tisztviselői mindíg Csengerből keltezték itéleteiket, sőt egy 1498-ban kiadott okiratukban így jelölik meg a helyet: „Csengerben, tudniillik az igazságszolgáltatás helyén”. Csupán 1540-ből maradt fönn egy eset, mikor Ecsed várában ültek törvényszéket. Csengert igazi középponti fekvése tette ily nevezetes községgé; a szamosközi és krasznaközi járások határszélén, egyenlő távolságra a nyiri s a bányai járásoktól, a Szamos mentén, tehát a forgalom főere mellett, valóban a legalkalmasabb hely volt ily gyülekezésre. Továbbá környékén lakott a legtöbb kisbirtokos és egyenlő távolságban volt a nagy uradalmaktól; mind oly szempontok, melyek századokon át elsősége mellett döntöttek.
De ha valahol helyszíni szemlét végeztek, ott rögtön igazságot is szolgáltak. Igy történt ez Olcsván 1569-ben. Minthogy az itt hozott bírói itélet a legrégibb azok között, melyek magyar nyelven fenmaradtak, közöljük egész terjedelmében: „Mi Gulyácsi Ambrus, Szőke Mihály, Vitkai Albert, Pető Péter stb. adjuk mindennek tudtára, hogy az Szamosszögiek, valakik ide Ócsvára, az Károlyi György jószágára jöttenek volt tolvajul, az Jámbor Péter házára, Simon Dienes házára, Szabó Mátyás házára, azokon tolvajságot és minden gonoszságot míveltenek, ajtót vágtanak, puskával belőttenek, asszony-embereket vertenek, tüzet vetettenek három helyen, az mint tanúk behozták, embert vittenek, kenyeret vittenek, lílekkel szitkozódtanak, és minden gonosz gondolatjokat valamiben elindultanak elvígeztík; vagdaltanak, embereket vertenek, minden tolvajságnak czikkelit elvígeztenek, éjjel úgy mint tolvajok: azért mi es igaz törvín szerint ítíltök mindazokat valakik ide jöttenek az György uram jószágára, tolvajoknak; az holtát penig ítiltök nyásban, azokkal egyben az kik 434itt az tolvajságban itt voltanak, azokat mind proskríbátuk, levelessé töttük; ha kézben akadnak, ezen törvínnel mind nyásban vonyassanak, mind egyig valakik itt voltanak az házon az tolvajságban; ílyen móddal és törvínnel, hogy Jámbor Péter hetedmagával megeskedjk, hogy tulajdon az szamosszögiek míveltik az tolvajságot ű rajta és az ű házán, azaz hogy az szamosszögiek minden tolvajságnak jegyit elvígeztík, és minden gondolatjukat az miben elindultanak, megmíveltík ott az Jámbor Péter házán.
Ennek okáért levelessé töttük, tesszök is mindazokat az kik kézben nem akadtak; ha kézben akadnak, azon törvínnel azok ís nyásban vonyassanak ezen levélre, mert reájok eskettenek kikre ezekre eskettenek is ezek az tolvajok: [ Következik a bűnösök neveinek felsorolása ]: Ezeket mind egyig igaz törvin szerint levelesekké töttük. Melnek bizonságára adtuk mi ezt ez mi pecsétes levelönköt, holy ugyanezen levélre valaki kézben akadnak, az ű gonoszságoknak míltó jutalmát szenvedjík stb., azaz, hogy nyásban vonyassanak mind egyik. [ Ettől kezdve latinul: ] Kelt Ócsván, a pünkösd utáni negyedik vasárnapon, Krisztusnak 1569. évében. Melynek hitelére ezen levelünket saját pecsétjeinkkel megerősítve kiadtuk stb.
