Kölcsey szerepe az országgyűlésen.
Kölcsey szerepe az országgyűlésen.
Kölcseytől is rossz néven vették a túlnyomó számban levő konzervativek, – kiknek mozgolódását az alispánok tekintélye is támogatta, – hogy az úrbéri reformok tárgyalása alkalmával oda nyilatkozott, hogy az úriszék megtartásában késlekedő földesúr perrel is rá legyen szorítható az igazság gyorsabb kiszolgáltatására. Azt hangoztatták, hogy ez az indítvány veszélyes, mert elmérgesíti a földesúr és a jobbágy között való viszonyt; szerintök jobb az érvényben levő rend, hogy a vonakodó földesúr költségére a vármegyei ügyész hívja össze az úriszéket.
Kölcsey és Eötvös azonban sokkal jobban ismerték a vármegyei közigazgatás és igazságszolgáltatás hiányait, semhogy ily csekély javítás reményéről is lemondjanak; azért férfias egyeneslelkűséggel inkább letették követi tisztöket, de arra rábírhatók nem voltak, hogy a reakczió szolgálatába szegődjenek.
Különösen Kölcsey volt az, a ki ezen az országgyűlésen nagy tisztességet szerzett vármegyéjének. Pozsonyban oly tiszteletreméltó munkásságot fejtett ki, hogy a tiszántúli követek kerületi jegyzőjükké választották meg. Számos üzenetet és felíratot fogalmazott. És miután a magyar nyelv ügyében tartott beszédével feltünést keltett, az országgyűlés vezérférfiai közé emelkedett. A vallásszabadság, a jobbágyok helyzetének javítása és a lengyelek mellett tartott szónoklatai is igen nagy hatást tettek. De hogy ki volt Kölcsey az alsó tábla karai és rendei előtt, azt 1835 február 9-én tartott búcsúbeszéde mutatta meg igazán. Az országgyűlést annyira meghatották szavai, hogy a követek kívánságára a királyi személynök az napra felfüggesztette az űlést és Kossuth ez esemény miatt gyászkeretben küldte szét országgyűlési tudósításait. Kölcsey ezután ismét elfoglalta főjegyzői hivatalát s viselte is 1838-ban bekövetkezett haláláig. Vármegyéje azzal tisztelte meg, hogy elhunytát körlevélben tudatta az ország többi törvényhatóságaival; arczképét megfesttette a közgyűlési terem számára; Szatmártt, 1864-ben, Nagy-Károlyban pedig 1897-ben szobrot állított emlékének.
