Földmívelés.
Földmívelés.
Földmívelés tekintetében Szatmár vármegye nem áll hátrább a szomszédos vármegyéknél, sőt talajának termékenysége és folyó-vizei, mind a kül, mind a belterjes gazdálkodás feltételeit biztosítják. A rendezett gazdaságok számát nagyban fokozzák a vármegyében fekvő tekintélyes számú nagy uradalmak, melyek a kor színvonalán álló gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel rendelkeznek és megmutatják a haladás útját a kisebb birtokosoknak is.
A gazdálkodási rendszer, mint mindenütt, úgy itt is a talaj minőségétől, a gazdaságok nagyságától és a helyi viszonyoktól függ. A nagyobb uradalmak sokoldalu és belterjes gazdasági rendszert követnek, minden vidék előnyeit a lehetőségig kihasználják és a körülményeknek megfelelő váltórendszerre és állattenyésztésére vannak berendezve. A középbirtokosok, a nyiri járásban, a homoktalajnak megfelelő 3-as ugaros rendszer mellett gazdálkodnak és legelő hiányában, a silány termőképességű homokterületeket 1–2 éven át legelőnek használják, hogy aztán pihenés után a jószágtól feljavított területet ismét rozszsal vethessék; a megtakarított istállótrágyát pedig a jobb minőségű völgyekre fordítják, mivel ezek inkább meghálálják a fáradságot.
A Tisza és Szamos folyók mentén már csak a kisbirtokosok hagynak fekete ugart, főként azokon a határokon, a hol ezzel legelőt akarnak pótolni. A parasztbirtokokon követett gazdálkodás három-nyomásos fordulóra van osztva. A legelők fokozatos pusztulása mellett azonban a szabad gazdálkodás is napról-napra terjed. A Tisza-Szamos közötti kötött, fekete, jó agyagterületeken a középbirtokos-osztály gazdálkodása halad a korral és mind a kül, mind a belterjes gazdálkodás előnyeit kihasználja. A berendezkedéshez képest, a talajjavításra istálló- és műtrágyát használnak. A javított mezőgazdasági gépek és eszközök beszerzésére nem kímélik az áldozatot és a helyi viszonyokhoz mért 4-es, 5-ös, 6-os, 8-as vetésforgónak megfelelő beosztás mellett, a takarmányt zöld ugarral pótolják és a jó legelőket állathízlalásra használják. Még néhány évvel ezelőtt a vármegye középbirtokos osztálya, nagyon kevés kivétellel, az őseitől öröklött földet majorságilag kezelte és csak a távollevő tulajdonosok vagy másnemű foglalkozásuak adták birtokukat bérletbe. A közelebbi években azonban, a szocziális viszonyok elfajulása és a rohamosan emelkedő földárakkal párhuzamos magas bérek következtében, a bérleti rendszer annyira terjed, hogy ma már a középbirtokoknak körülbelül 50%-a bérlők kezében van. E bérrendszer fokozódása a mezőgazdaságnak minden esetre kárára van, mivel a bérlők a magas árakat a legjobb minőségű földekért adják, de annak erejét ki is zsarolják. Ma már nemcsak a közép-, hanem a nagybirtokosok is kihasználják a magas bérleti árakat és különösen az ármentesített lápi földterületeken a gróf Károlyi uradalmak is sok ezer holdra menő lápi birtokot adtak hosszú lejáratu bérletbe. Ez alluvialis talajnak az a vonzó ereje, hogy rajta minden javítás nélkül, beláthatatlan ideig, rablógazdálkodást lehet folytatni. Hogy ezt a korhanytalajt élőfölddel szilárdítsák, gőzekével kezdik mélyen szántani, azonban a felső réteg lazasága miatt ennek a nehéz munkának még kevés az eredménye. A gőzeke-mívelést legtöbb sikerrel alkalmazzák a gróf Károlyi uradalmak területein ott, a hol az altalaj termelőképessége ezt megengedi; a fekete, kötött agyagtalajban a legjobb termőképesség a feltalajban van, miért is azt a lentebb fekvő, szurkos, sárga agyaggal vegyíteni nem szükséges és nem előnyös.
Ellenben a cséplőgépek annyira el vannak terjedve, hogy rendes időjárás mellett, augusztus végére, a kisgazdák termése is zsákba kerül. Az 1906. évi munkászavargások miatt azonban oly késedelem állott be, hogy némely vidéken a tél folyamán, vagy csak tavaszszal végezték be a cséplést. Érdekes megemlíteni, hogy míg az 1900-ik évi összeírás szerint a vármegyében 169 gőzerejű locomobillal hajtott cséplő volt, ma 302 van. Ugyanazon adatok szerint marokrakó aratógép 47 volt, ma 217 van. Kévekötő aratógép volt 14, ma van 171.
