Gyümölcstermelés.
Gyümölcstermelés.
A gyümölcstermelés a vármegye minden vidékén el van terjedve, mert az éghajlati viszonyok kedvezők. Minden vidéknek megvan a maga különleges gyümölcse számára az alkalmas talaja. A tiszaháti és szamosháti almák már a régi időkben híresek voltak és tutajokon szállították le a Tiszán, a magyar Alföldre. Igaz, hogy akkor még az úgynevezett sárgakormos, zöldkormos, Kenézipiros, Török Bálint és Sóvári almafák foglalták el a nagyterjedelmű lanka földeket; ma már azonban, kivált az urasági gyümölcsösökben, Batul, Parmén, Jonathán, Kalvil és különféle Ranette-fajta almákat termelnek. A Tisza és Szamos mentén termelt nagymennyiségü almát, ma már nemcsak helyben fogyasztják el, hanem az a kereskedelemben is számot tesz és a gondozott gyümölcsösök szép jövedelmet hoznak. A nemesalma-termelésben különösen kitünnek a Kende Zsigmond czégényi, Domahidy Viktor angyalosi, gróf Hadik-Barkóczy Endre hérmánszegi, Kende Béla csekei, Domahidy István sályi, Szeőke Barna udvari, Böszörményi Emil nagykolcsi, gróf Dégenfeld Sándor erdőszádai, báró Uray Kálmán tyukodi kertészetei, melyek közül a nagyobb gyümölcsösök kiterjedése 50–100 holdnyi, és középtermés idejében az alma-termés 6000–8000 korona jövedelmet hoz. Megemlítendő még a Nagybánya városi kertészet, mely a legnemesebb gyümölcscsel és kitünő oltványokkal látja el a vidéket.
A tömeggyümölcs-termelések között méltó helyet foglal el a berzenczei szilva, mely kisebb-nagyobb mértékben majd minden kertben feltalálható. Ipari czélra (kifőzésre) és aszalásra, különösen az alsó Szamos mentén, Szinérváraljától Nagybányáig terjedő lanka földeken és a szőlő-hegyek déli oldalain használják nagyban. Erről a vidékről a kereskedelmi forgalomba hozott szilvát „nagybányai aszalt szilva” név alatt, kiváló jósága miatt, a fővárosi kereskedések is nagyon keresik.
Nagybánya vidékének szelídebb hajlásu hegyein elterülő szelíd gesztenye-erdők, a vármegyét, s a távol vidéket ellátják gesztenyével.
