Az elláposodás oka.
Az elláposodás oka.
Ámde a síkságnak a Szamos folyó medrével kétfelé tagozott része más és más természeti viszonyok közé jutott. A jobbparti részen az ideömlő és a legújabb adatok szerint másodperczenként 15 köbméter árvizet szolgáltató „Raktaér” és „Égerág”, 132 köbmétert szolgáltató „Túr”, 17 köbmétert szolgáltató „Turcz” és „Hódos” vizén kívül, a 42 köbmétert vezető „Batár”-nak, Tiszaújlaknál 2500 köbmétert hozó Tiszának s Szatmárnál 1600 köbmétert hozó Szamosnak kiömlő árvizei, mind magasbítják ugyan a partokat és töltögetik iszapjukkal a síknak a medrektől távolabb eső részét is, de ez a változás nemhogy káros volna a síkságra kiömlött víznek az Olcsvaapáti község közelében csaknem egy pontban összefutó Szamos-, Túr-, Tisza-medreken való levonulására, hanem ellenkezőleg, a síknak Fehérgyarmat és Nagyartól lejebb eső részén már egybeömlő árvizek, a folyók medrét természetes úton fejlesztik.
A Szamosból Szamostelek fölött kiágazó, Apa községen, majd Aranyosmeggyes, Józsefháza, Sárköz és Sárközújlak határán átvonuló „Raktaér” és „Nagyéger”, – Egri, Mikola, Szárazberek, Méhtelek, Rozsály, Tisztaberek községek határán átvonuló másik „Nagyéger”, – Gacsály, Kisnamény, Vámosoroszi, – majd ismét Sima, Csegöld, Jánk, Majtis, Nagyszekeres, Penyige határán átvonuló „Tapolnok” és „Erge” (lejebb „Gőgő”, majd „Szenke”) medrek, mint a Szamosból a jobboldalra kiömlő árvizek levezető útjai, mind a Kisar és Szamostorok közé eső és még ma is vízszintesnek mondható lapályra nyílnak, a melyről 279a vizeknek szabad elvonulását a Vásárosnaménytól kezdve éjszaki irányban folyó Tisza jobbparti széles hullámtere, és illetőleg az ezt is a Tisza folyásával párhuzamos irányban behálózó erek biztosították.
A balparton más a helyzet. A síkság e részének szerencsétlenségére, a Szamos ököritó-győrtelek-tunyogi szakasza a diluvium-altalajú Nyirség közelébe kanyarodik s árvizeinek hordalékjából Kocsordnál képződő gerincz a diluvium-képlethez csatlakozik. Bárha a síkot itt lassanként elzáró gerinczen keresztül tart fenn a víz nehány nyílást, ezek abban a mértékben szűkülnek, a mily mértékben csökken a Szamoshát emelkedésével, s töltésezés után a Szamos-meder fejlődésével, a baloldalra kiömlő vizek tömege. Majdnem hasonló a helyzet e síknak a kocsordi földháttól lejebb Olcsváig terjedő részére nézve, mert Olcsvánál, s illetőleg ettől Vásárosnaményig, a Szamos- és Tisza-hát a Nyirség fensíkjába csatlakozván, a rendkívülibb árvizeknek itt már átlag csak egy méterrel magasabb rétege folyhatott le az amúgy is igen keskeny hullámtéren.
A leírt helyzet mellett figyelembe véve azt a tényt, hogy e síknak Domahida-Óvári irányban 10 km., Mérk-Pátyod irányban 16 km. széles része, majdnem vízszintes s a vízszintes rész például a Domahida-Óvári irányban közel 5 méterrel alacsonyabb a síkból fokozatosan emelkedő lejtő szamosparti szélénél, figyelembe véve továbbá, hogy a sík vízszintes rész Domahida-Óvári irányban csak 4 méterrel magasabb az innen 30 km.-re fekvő kocsordi gerincz körüli síknál, (tenger feletti magasság amott 116, itt 112 m.), a kocsordi gerincztől 17 km.-re eső Olcsva körül pedig a sík rész csak 2 méterrel alacsonyabb, mint Kocsord körül, tehát a sík rész esése km.-ként csak 12–13 cm., s ennek Olcsva körüli részét a Szamos-Tisza árvize olykor 2 m. vastag rétegben is borította, s számbavéve azt, hogy a sík balparti részére a Szamosnak ez időszerint Szatmárnál másodperczenként 1600 köbméter, 3–6 napos árvizéből azelőtt kiömleni szokott 2–500 köbméteren felül 2–4 napon át a Balkány 8, a Homoród 18, a Sóspatak 14, a Kraszna 165, a Nagykárolyig beömlő patakok 4, Nagykároly és Vitka közt 11 drb nyiri patak 16 köbméter vizet szolgáltatott s így megvolt a lehetőség arra, hogy e teknőnek kereken 300 négyszögkilométer kiterjedésű feneke fölé 2 m. vastag rétegben 600 millió köbméter víz helyezkedjék, a mely tömegnek a legfeljebb 30 köbméter emésztő-képességű Krasznán, Olcsva mellett a Szamosba való vezetésére már nehány száz nap szükséges: megtaláljuk annak magyarázatát, hogy a róna szamos-balparti részén egyik árvíz ott találta az előzőből visszamaradt részt, tehát a sík kiszikkadására a lehetőség nem forgott fenn.
Meg van tehát természetes oka annak, hogy mocsarak, tavak képződtek s a híres ecsedi láp keletkezett.
