l875–1894 évi munkálatok.
l875–1894 évi munkálatok.
Az 1870-es évek utólján jelentkezett gyakori árvizek keltik fel újra az érdeklődést, azonban az ügyeket ez időtől kezdve intéző vármegye tevékenysége, csak a Tisza balpartján és a Szamos két partján korábbi időkből meglévő töltéseken árvizek szakításai, vagy a meder hátrább helyezkedése által keletkezett nyílások eltömésére szorítkozik. E munkálatoknál szakértője az államépítészeti hivatal, az alap pedig a vármegyei közmunka arányában kivetett járulék. 1883–1884. években kitisztíttatja ugyan a vármegye a gróf Károlyi Antal-féle csatornákat, de e munkának csak a felső vidéken, nevezetesen a kismajtényi és domahidai határon mutatkozik némi haszna. A vármegye felterjesztésére, az 1871-ben Szatmáron szervezett s 1880–88 között Vásárosnaményban székelt folyammérnöki hivatal 1885-ben, az ekkori állapotnak megfelelőleg, elkészíti ugyan a róna mindkét részére nézve az általános szabályozási tervezetet (mederszabályozás, ármentesítés, belvizrendezés), de az előirányzott költség nagysága miatt, egyik érdekeltség sem alakul társulattá s az előhaladás mindössze annyi, hogy 1888–1890-ben az állam építi még ki az olcsva-vitkai 1300 m. hosszú, úgynevezett XIX. számú átvágást, 166,900 K 40 fillér költséggel.
285Az 1880-as évek elejétől kezdve a törvényhozás jön az érdekeltségek segítségére. Az 1881. évi XLII. t.-cz. rendezi az államnak az ármentesítő-társulatok költségeihez való hozzájárulása iránti kötelezettségét; az 1884. évi XIV. t.-cz. az ármentesítő-társulatok jogait és kötelességeit szabja meg, az 1885. évi XXIII. t.-cz. pedig rendezi az összes vízjogi kérdéseket. Az 1890. évi I. t.-cz. hatálybaléptével megszünik a töltések fentartására előzőleg a közmunka arányával alkalmazott kulcs további használhatósága. A töltések fentartása körüli teendők ellátását a földmívelésügyi miniszter a vízjogi törvény 40. §-a alapján 1892. évben kiadott rendeletével az alispán feladataként jelöli meg s melléje szakértőként a folyammérnöki hivatalt rendeli. A róna mindkét részén megkísérli az alispán az ártérnek önkényes bevallás szerint való összeírását, ez az eljárás azonban csak a Tisza-Szamos-közre nézve s itt is – több fellebbezés után, csak 1905-ben nyer befejezést, a közigazgatási bíróság 5393. számú itéletével.
