A székhely-kérdés.
A székhely-kérdés.
A vármegye alispán-választásra készülődött ez évben. A nagy többségnek Nagy László földbirtokos volt a jelöltje, a ki programmjának első pontjáúl oda tűzte volt a székhely-kérdésnek Szatmár város javára való megoldását. A város ezért teljes erővel támogatta az ő jelöltségét, őt és egész pártját vendégül látta falai között, tiszteletükre a Társas Körben lakomákat rendezett, – a választás napján pedig 1889 október 3-án külön vonatot rendelt a választó törvhatósági bizottsági tagok számára. Mindenki lázas feszültséggel leste a választás folyamáról és eredményéről érkező távirati híreket. A székesegyház előtt kis mozsárágyúk voltak felállítva, s mellettük őrködtek a hajdu-tűzérek. Leszavazott 509 bizottsági tag, 285 Nagy Lászlóra, 224 Zanathy Ferencz főjegyzőre. Nagy László tehát alispánná lett. – A győzelmi nuncziumra megdördültek az ágyúk s az egész város örömmámorban úszott. A győző harczosokat külön vonat hozta vissza Szatmárra. Az érkezőket tomboló, harsogó éljen fogadta a pályaudvaron. Este a vigadóban 400 terítékű bankett volt, melyen lelken felköszöntők hangzottak el. Nagy László pedig megígérte, hogy ha az áthelyezés nem sikerül, lemond. A vármegyei közgyűlés tényleg el is határozta a székhelynek Szatmárra való áthelyezését. Nagy deputáczió járult a belügyminiszter elé. Ám a határozatot soká nem intézte el a kormány; végül 1891. évi október hó 26-án értesítette gróf Szapáry belügyminiszter a közönséget, hogy törvény hiányában az áthelyezésre most határozatot hozni nem szándékozik.
A vasúti internátus.
A vasúti állomás.
A honvéd laktanya.
A Ferencz József laktanya.
301Ám a székhelyért való küzdelmek közepett sem feledkezett meg a város a pénzügyigazgatóság visszaköveteléséről, a közgyűlésben elhatározták, hogy a direkczió 1891 május 1-re Szatmárra visszahelyeztessék. 135 tagú küldöttség járt ezért a kormánynál, melytől ugyan kedvező választ kaptak, az elintézés azonban máig is pihen.
