A város fejlődése 1867-től.
A város fejlődése 1867-től.
A kiegyezés után a vasútépítés is megindul 1869-ben a téglaszín szomszédságában. A gőzmalom-társulat is munkához lát és Losonczi József a hegyi-út mentén a hídon túl 8 k. holdnyi földet bocsátott a társulat birtokába. A társulat megalakult 1869-ben és a malom megindul 1875-ben. A város legelső ipartelepe ma, melynek 140 munkása van. Üzeme virágzik s egyre terjeszkedik. 1897-ben rekonstruálták. Részvényének értéke 450 K. Forgó tőkéje 650 ezer K. napi őrlőképessége 800 mázsa. Alaptőkéje 500 ezer K., tartalék-tőkéje 800 ezer K. Alapítói: Farkas Antal, Losonczy József, Böszörményi Károly, Kászely Károly, Vajay Károly, Lengyel István, Keresztes András, Jakó Mihály.
A gőzmalom iparfejlesztésére fontos volt a híd kérdése, mely a maga régi faszerkezetével az áradások ostromát soha sem állotta ki. 1870 febr. 27-én a jégzajlás a híd egy részét elszakította. Ez máskor is megtörtént, míg végre a közuti vashíd építésére gondoltak, de csak későbben, ma már ott a mű s oly impozáns és erős, hogy rajta a közúti hegyi vasúti-vonatok bátran járhatnak.
Érdekes megemlíteni, hogy a város, melynek lakossága 1870-ben 18,668 lélek, kegyúri jogához képest az ez évi kath. autonomiai congresszuson az első kegyurakkal (gróf Károlyi György, gróf Cziráky János, Majláth György) képviseltette magát. A kongresszus azonban az autonomiát nem tudta megalkotni, s bár utóbb, évek után, a tanácskozásokat újból folytatták, eredményt el nem érhettek.
Kiváló mozzanata az idők szelleme hatásának és a művelődés fejlődésének, hogy 1870. XLII. tvczikk az igazságszolgáltatást és közigazgatást ketté választja. Szatmár városának törvényszéket szánt a törvényhozás s a város 1871 május 11-én e tárgyban emlékiratot terjesztett fel az igazságügyi kormányhoz, mely a törvényszék felállításához 1871 augusztus 1-én az engedélyt megadta.
A városi hatóság a régi városházat ajánlotta fel a tvszék helyiségeül, (a szerződést 1871 októb. 16-án megkötötték), a melyben a tvszék meg is maradt a Rákóczi utczai díszes igazságügyi palota felépítéséig, 1896–97-ig.
Közben Nagy Ignáczot 1871 jul. 14-én főispánná nevezte ki a király, Böszörményi Károlyt pedig 1871 május 27-én polgármesterré választották. Böszörményi a polgármesteri tisztet 22 évig viselte. Puritán gondolkodásu ember volt, a ki becsületes lélekkel és kézzel kormányozta városát. Utolsó éveiben indult meg a városnak az a nagyarányú fejlődése, mely intézményeit kiépítette s igen magas színvonalra emelte. Munkatársai voltak: Hérmán Mihály, Rogozi Pap Géza, utóbb székében tehetséges, lelkes munkabíró és munkás utódai, a kiknek köszönheti Szatmár azt, a mi ma. Középületek, hidak, töltések, vasutak, a villamos világítás, – szervezési munkálatok stb.
