A szatmári püspökség hatása.
100A szatmári püspökség hatása.
I. Ferencz király és VII. Pius pápa 1804. évi márczius 23-án megalapították a szatmári püspökséget.
A főpásztori méltóságot korunkig a következő püspökök viselték:
Nagy-szalatnyai báró Fischer István, 1804; Klobusiczki Klobusiczky Péter, 1807; Nagy-daróczi Kovács Flórián, 1821; Hám János, 1827; dr. Haas Mihály, 1858; Kézdi-polányi Biró László dr., 1866; Schlauch Lőrinci dr., 1873; Meszleni Meszlényi Gyula, 1887; és Boromisza Tibor dr., 1906. (Az 1905-ben kinevezett Mayer Béla dr. betegsége miatt püspöki székét el nem foglalta.)
Érdekes játéka a számoknak, hogy Szatmár korunkig tiz püspököt adott és ugyanannyit kapott.
A kath. püspökök nagy uradalmak jövedelme fölött rendelkezvén, az irodalom, tudomány és művészet terén alapításokkal, jótékonysággal, köz- és tanintézetek alkotásával s a műveltségnek minden vonalon való terjesztésével a virágzás magas fokára emelték Szatmárt és mivel a püspökök mellett minden időben tudós, hazafias és bőkezű főpapok voltak, ezt a virágzást a püspöki udvar és a főpapok csak fokozták.
