Berey József.
Berey József.
Berey József, ref. esperes-lelkész, született Szatmáron, 1859-ben. 1877-ben 4-ed éves hittanhallgató korában nyert meghívást a nagykárolyi segédlelkészi s vallástanári állásra. Itt 1881–1884-ig működvén, előbb szaniszlói, majd 1888-ban nagyecsedi lelkész lett, s előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző és 1907-ben esperes. 1884 óta a helyi lapok tárczáiban közölte kötetekre menő, történelmi alapokon épült elbeszéléseit a vármegye régi korából, melyekhez az anyagot évtizedekig tartó búvárlással, Szatmár-vármegye levéltárából merítette. Mint egyháztörténelmi író a „Protestáns Szemle” hasábjain mutatta be magát. Megjelent tollából „A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660–1680-ig” (1897. évfolyam) „A giródtótfalusi ref. egyház pusztulása”. Szatmár vármegye monografiájában az ecsedi lápra vonatkozó részt ő írta meg.
