Kisdedóvás.
Kisdedóvás.
A szatmári közönség kulturális érzékéről tesz tanúságot, hogy 1858-ban, a mikor még hazánkban ilyféle intézet alig nehány lehetett, társadalmi úton kisdedóvót alkotott. Lelkes férfiak felkarolták a nemes ügyet és gyűjtés útján tekintélyes összeget hoztak össze, a mi a kisdedóvó megnyitását 1858. június 1-én lehetővé tette. Ugyanakkor az irgalmas nővérek zárdájában is keletkezett kisdedóvó. A városi tanács mihamarabb segítségére sietett a buzgólkodó szervezőbizottságnak és határozatilag kimondotta, hogy „a szatmár-németi városi óvoda legfőbb felügyelője és pártfogója a városi tanács és képviseleti testület; és az óvoda sors, rang, vallásfelekezeti tekintet nélkül álland fenn.” 1876-ban a közgyűlés elhatározta, hogy kisdedóvoda helyiségét kibővíti és gondoskodik egy óvónő alkalmazásáról is.
Nemsokára felmerült egy harmadik kisdedóvoda felállításának a kérdése is, „mivel a városnak többi részében sokkal többen laknak mezei munkások, földmívesek, kiknek gyermekei nyáron által még jobban igénylik a gondos felügyeletet.” Hosszas vajúdás után, 1899-ben, végre a németi részen is sikerült óvóintézetet felállítani. A város közönsége mintaszerű épületet emelt, melyet a közoktatási kormánynak állami kisdedóvó czéljaira felajánlott és azon év őszén meg is nyitott.
A városi óvóegyesület 1902-ben kisdedóvóját összes vagyonával együtt átadta a városnak; a város pedig állami kezelésbe ajánlotta fel. A közoktatásügyi kormány az ajánlatot elfogadva, a város által felajánlott épületben kettős kisdedóvót szervezett. Jelenleg tehát három állami és két róm. kath. kisdedóvó van, de ezek a felvételre jelentkező kisdedek nagy számára való tekintettel, nem elegendők és így még két kisdedóvó szervezését tervezik. Szatmár-Németi város területén a 3–5 éves kisdedek száma az 1906/7. tanévben: 1567. Megfelelő gondozásban nem részesült 261. A kisdedóvókba járt 417, tehát a 3–5 éves kisdedek 26%-a.
