Gyalogjárók.
Gyalogjárók.
Hogy Szatmárban és Németiben, is voltak már régebben valamelyes gyalogjárók, ahhoz kétség nem fér. A város kiterjedt erdőségei szolgáltatták hozzá az anyagot, s az első gyalogjárók tölgyfa-deszkákból készültek és a tölgypadló gyalogjárók itt-ott még a mult század vége felé is láthatók voltak. A főbb közlekedési utakon, a kocsiúti kövezésekkel egyidőben, rendetlen alakú, lapos terméskőből már az 1800-as évek közepén készültek gyalogjárók, sőt az 1874-ik évben négyszögű gyalogjáró kőre is 150 frtot adtak ki. Ilyen és lapos gyalogjáró kőből az 1890-ik évig nagy kiterjedésű gyalogjáró-hálózat keletkezett, míg végre ez évben felszínre került a korszerű műgyalogjárók meghonosításának kérdése is. Próbaképen, 1890-ben, a posta-épület mellett, a Hám János-utczában és az új városház mellett a Széchenyi-utczán, elkészült az első czementbeton-gyalogjáró és 1891-ben ugyanazt tovább folytatták a Hám János-utcza nyugati oldalán s a Rákóczi-utczán a Kazinczy-utczáig. Ez első műgyalogjárókat a „Melocco testvérek” budapesti czég állította elő.
A zöld asztalnál és a helyi sajtóban szenvedélyes vitatkozások folytak a fölött, hogy melyik a jobb és szebb műgyalogjáró-anyag: a czementbeton-e, vagy az aszfalt? Végre a közgyűlés mind a kétféle gyalogjárót alkalmazhatónak mondotta ki s fentartva a közgyűlésnek azt a jogát, hogy maga határozza meg, mely utczák látandók el tökéletesebb anyagu műgyalogjárókkal, az anyagnak 40megválasztását az érdekelt telektulajdonosok többségének engedte át. Mielőtt a műgyalogjárók készítését megkezdette volna, a „Melocco testvérek” és „Magyar aszfalt részvénytársasággal” hasonló feltételekkel 10 évre szóló szerződéseket kötöttek. A gyalogjárók és kőburkolatok készítése körül felmerülő kérdések megoldására 1892-ben szabályrendeletet alkottak, mely oly nevezetes intézkedéseket tartalmaz s elfogadásával a város polgárságát képviselő törvényhatósági bizottság oly áldozatkészséget tanúsított, a melyre másutt aligha van példa e hazában. E szabályrendelet 9. §-a úgy szól, hogy „aszfalt, czement vagy más anyagból készítendő tökéletesebb járda első előállítása és utólagos fentartása összes költségeit, ide értvén a burkoló anyag beszerzéséből felmerülő, továbbá a járda-építéskor előálló földtöltés vagy levágás, homok vagy egyéb anyag és a járdakészítési összes munkaköltségeit, a házastelek tulajdonosok telküknek utczai hossza arányában tartoznak viselni, s a városnak e tárgyban felmerülő követelései dologi tartozás jellegével bírnak, tehát magát az ingatlant terhelik és a mindenkori tulajdonos ellen érvényesíthetők.”
A szabályrendeletnek ez intézkedése valóságos csodát művelt s felszabadította egy súlyos tehertől a városi közpénztárt, a mely ez alapon csupán a városi középületek előtt fektetett gyalogjárók költségeit viselte. A város elérte továbbá azt a czélt is, hogy rövid másfél évtized alatt Szatmár-Németi azok közé a városok közé emelkedett, melyek a gyalogközlekedés tekintetében mintául szolgálhatnak.
A czementbeton gyalogjárók 1890–95-ban készültek és a legtöbbet 1893-ban építették, az aszfalt gyalogjárók készítése pedig 1892 óta állandóan folyamatban volt, sőt 1897-ben ismét nagyobb lendületet vett; de a legnagyobb kiterjedése 1896 és 1896-ban volt. Az aszfalt-gyalogjárók készítésére kötött szerződést 1901-ben, 1907 év végeig meghosszabbították.
Szatmár-Németi sz. kir. város belterületén 1907 végén összesen 2014 házas telek volt. Az 1890–95. években czementbeton-gyalogjáró épült 246 telek előtt és aszfalt-gyalogjáró 1892-től az 1907. év végéig 1400 telek előtt, tehát műgyalogjáró van összesen 1646 telek előtt. A czementbeton-gyalogjáró 14800 m2 területtel s kb. 104.500 korona költséggel készült, az aszfalt-gyalogjáró 60.200 m2 területtel és kereken 468,800 korona költséggel, tehát az összes műgyalogjárók kiterjedése 75.000 m2, a melyért a telektulajdonosok 573,300 korona összeget fizettek ki és a fentartás is ugyanazokat terheli.
A műgyalogjárókon kívül a város kisebb forgalmu külső részein, egyes telkek előtt és hosszabb utczaszakaszokon még kb. 5600 m2 kiterjedésű, méternyi széles kőgyalogjáró szolgál a gyalogközlekedésre, melynek mai értéke 16.800 koronára tehető.
Összesítve a különféle kocsiút-burkolatok és gyalogjárók területeit, arra az eredményre jutunk, hogy azok összesen 283,800 m2 utczaterületet foglalnak el, a mely mennyiség az összes utczaterületnek 44.04 %-a s így a ki nem burkolt terület a nagyobb. A még nem kövezett utczák hossza kb. 5.400 km., a melynek legalább 4.0 m2-nyi széles terméskő-burkolattal való ellátása mintegy 64800 korona költséget igényelne.
* * *
