A pénzügyek törvényhozási rendezése.
A pénzügyek törvényhozási rendezése.
Az állami kezelésbe vétellel a társulat pénzügyei csak nem javultak, az adott egy millió állami előleg nem volt elég a szükséges munkák végrehajtására, a rossz termések és megújuló vízáradások, de a behajtásra hivatott közegek buzgósághiánya miatt is, a társulati járulékok nem folytak be; nem volt pénz se a munkák folytatására, se a kölcsön részleteinek fizetésére. Az állam ismét segítségére sietett a társulatnak és meghozatott „a Temes-Begavölgyi Vízszabályozási Társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséről” szóló 1885: XXVII. t.-cz. Ebben a társulatot felhatalmazták, hogy 12,000.000 frt névértékű kölcsönt vehessen fel, e czélból 5%-kal kamatozó kötvényeket bocsáthasson ki, melyek legalább 90.44%-os árfolyamon számolandók el és ezeket óvadékképeseknek és gyámoltak és gondnokoltak pénzei elhelyezésére alkalmasnak nyilvánították. A kölcsönből egy millió frt után fizetendő kamat és törlesztési részlet fizetését az állam vállalta magára. Elvállalta továbbá azt is, hogy a társulatot megillető évi 242.342 frt 73 kr. adóvisszatérítésből fedezi a törlesztési részleteket és hogy a kivetett járulékokat saját közegeivel közadók módjára hajtja be, hogy a kölcsöntörlesztés biztosítására szolgáló tartalékalapot 156mindig oly magasságban tartja, esetleg kiegészíti, hogy a félévenként fizetendő kamat és törlesztés mindenkor biztosítva legyen.
A kölcsönből vissza kellett fizetni a társulatnak az osztrák földhitelintézetnél még fennálló tartozását, továbbá a tiszai kölcsönből felvett összegeket és az állami előlegeket; az általános szabályozási terv szerint még végrehajtandó munkák befejezésére 1,800.000, kisajátítási és tisztviselők végkielégítési költségeinek fedezésére s egyéb kisebb adósságok törlesztésére pedig 110.000 frt kellett. Az adóvisszatérítésben és az államtól elvállalt kötelezettségben fedezetet nem nyerő részét a kölcsön kamatainak és törlesztési járulékainak a társulati érdekeltekre vetették ki és azoktól hajtották be mindaddig, míg az egyéni kivetést végre nem hajtják. Az egyéni kivetéssel a társulat egyetemlegessége megszűnik.
A hozzájárulási kulcs megállapítására és a társulat ügyeinek gyorsabb megoldására kedvező hatással volt az 1884: XIV. t.-cz. amaz intézkedése, hogy a társulatra mindaddig, míg állami kezelés alatt áll, e törvénynek az ártér osztályozására vonatkozó intézkedései nem érvényesek, hanem a kivetési kulcsot a közmunka- és közlekedésügyi miniszter állapítja meg. Ezzel hosszas tárgyalásoknak, felszólamlásoknak és fellebbezéseknek vették elejét. A miniszter rendeletileg a kivetés alapjául a kataszteri tisztajövedelmet állapította meg; a társulati ártérre a kivetési kulcs alapjául a kataszteri tisztajövedelem 100%-a veendő, kivéve az Ó-Bega-Beregszó vidékét és a verseczi nagyrétet, melyeknél a kivetési kulcs alapjául a tisztajövedelem 80%-a szolgál. A törvény megállapítja továbbá azt is, hogy a társulat ama terhei, melyeket a kölcsön nem fedez, a társulat fennállása óta az egyes érdekelteknél hátralékban levő tartozásokból törlesztendők. E tartozásokat az ártérfejlesztés befejezése után a társulati osztályozás is kivetési kulcs alapján, a pénzügyminiszter közbejöttével, a társulat tagjai között likvidálni fogják, de azok összege lejebb nem szállítható, mint a hogy azt a társulati tartozások teljes fedezete megengedi.
A társulat a járulékok számfejtését elvégeztette és a likvidáczió tervét elkészítette, melynek eredménye az volt, hogy 2,964.917 frt 41 kr. a hátralék és 1,404.985 frt 21 kr. a túlfizetés, úgy hogy 1,559.932 frt 20 kr. maradna a társulat javára mutatkozó hátralékként, a tartozások fedezésére. Egyes nagybirtokosok tartozását 25.000–230.000, egyes községekét pedig 43.000–77.000 frtig terjedő összegekben állapították meg. Viszont egyes uradalmaknak 10.000–76.000, egyes községeknek pedig 6000–20.000 frt volt a túlfizetése. Az érdekeltség aggálylyal fogadta e tervezetet, sérelmesnek találta az 1873-ig visszamenő megterheltetést, a kamatok felszámítását; továbbá félni kellett attól, hogy ha a miniszter jóváhagyja, úgy azok, kik túlfizettek, perrel fogják megtámadni a társulatot, fizetéseiket beszüntetik és ezzel a társulat működése fennakad.
Ezekkel a leszámolási munkákkal párhuzamosan folytatta a társulat építkezési munkáit és igyekezett védműveit az ártér biztonságának megfelelően kiépíteni, azonban a rendelkezésére álló pénzerő erre távolról sem volt elég, újra és újra állami előlegeket kellett igénybe vennie; a társulat pénzügyi helyzete megint komolylyá vált és ismét rendkívüli intézkedések váltak szükségessé. Általánossá vált a kívánság, hogy a társulat bajait végre gyökeresen orvosolják és ezzel egyidejűleg adják meg neki az eszközöket, hogy védműveit kiépíthesse, a mint azt az érdekeltség egyes vidékeinek kellő ármentesítése megköveteli.
