A XIX. század II. felében.
A XIX. század II. felében.
A XVIII. században végzett munkálatok után az ármentesítés és vízszabályozás érdekében kifejtett tevékenységben szünet állott be. Bár mindjobban meggyőződtek arról, hogy a mocsarak kiszáritása és új földterületek gazdasági mívelés alá vonása csakis az ármentesítés megoldásával érhető el, mégis ennek érdekében vajmi kevés történt. Egyes községek és nagy uradalmak eleinte elkülönítő vagy körtöltések építésével igyekeztek maguktól az árvizet távoltartani; míg az 1859. évi és minden eddiginél nagyobb árvíz Temes és Torontál vármegyékben mintegy 490.000 holdat el nem öntött. Ekkor végre felmerült a vízszabályozási társulat alakításának eszméje.
Több temes- és begamelléki birtokos közbenjárására az akkori cs. kir. szerb-bánáti helytartótanács 1860 ápr. 2-ára összehívta a Temes-Bega érdekeltségét gyűlésre, mely kimondta ugyan, hogy az érdekeltség többsége építő egyletté alakul, de ez az egylet valósággal nem lépett életbe. 1865 febr. 16-án már a m. kir. helytartótanácstól kiküldött királyi biztos felhívására egybegyűlt temesi és torontáli 153érdekeltség megalakította a Temes-Begaszabályozási Társulatot, mely alapszerződésében feladatául tűzte ki mindamaz épitkezések helyreállítását és fenntartását, melyek a Temes, illetőleg Bega árterében Temes és Torontál vármegyékben levő földeket és épületeket a további vízkároktól megszabadítják. Ezek kiterjedtek: az árapasztó csatorna töltéseinek helyreállítására, a Temes folyását kiegyenesítő – az árapasztó csatornától a katonai Határőrvidékig – átmetszésekre; a Temes-folyó mindkét partján védtöltések építésére; továbbá a Ó-Bega és Beregszó egyesült folyók kellő egyenesbítésére és a Torontál megyében levő természetes magaslatokig töltések közé vételére, végre a Poganis-patak kellő egyenesbitésére és töltések közé foglalására. A társulat működését megkezdve, az átmetszések kiépítésével és töltések emelésével eredményes tevékenységet fejtett ki.
Alakultak ezenkívül kisebb társulatok is, így a Berzava, Rojga, Versecz-paulisi szabályozási társulatok, melyek építettek ugyan töltéseket és szabályozták vizeiket, de az 1870–71. évek rendkívüli vízáradásai azokat rombadöntötték és bebizonyították, hogy az eddigi védművek elégtelenek. Az egymás területére kiáradó vizek minden érvnél nyomósabban bizonyították, hogy a Temes-Begavölgyében fellépő vízáradások ellen az egyes folyók és csatornák külön szabályozásával eredményesen küzdeni nem lehet, hanem csakis az egész vízszerkezetre kiterjedő szabályozás mentheti meg őket.
