A középkorban.
A középkorban.
Annyi bizonyos, hogy e vármegyében a mohácsi vészig a magyarság volt túlsúlyban. A kereszténység is gyorsan terjedt e területen. A középkorban igen nagy számban voltak e vármegyében egyházak, parochiák, zárdák, monostorok és klastromok, melyeknek falai között bizonyára nemcsak az ájtatos imádságnak és a tanításnak, hanem a tudományos búvárkodásnak is buzgó munkája folyt. A XI–XIII. századig körülbelül 40–50 monostor volt a csanádi püspökség területén, melyek közül számos e vármegye területén feküdt. Már a tatárjárás előtt voltak apátságok Battán, Bizeren, Bulcson (benczés apátságok, trinitáriusok). Pálosok voltak a temesmegyei Boldogkő és Gatthal községben, a döméseknek kolostoruk és templomuk volt Temesváron (1319), a ferenczrendieknek Lippán, a hol Róbert Károly telepítette le őket 1325-ben, nagyszerű kolostort és templomot építvén számukra.* E monostorokban bizonyára az egyházi tudomány is számos művelőre talált, mert hogy ebben a viszontagságos időben számosan voltak, kik a tudomány után vágyódtak, azt legjobban bizonyítja, hogy a megye ifjai közül számosan külföldi egyetemeket is látogattak. Így a bécsi egyetem látogatói között a nagyszámú temesváriakon kívül a következő megyebelieket találjuk, a kik ott a jogot, vagy az egyházi tudományokat hallgatták: Joannes de Temesluz (1388), Thomas de Lypa (1385–80), Petrus de Lipa (1401), Nicolaus de Bosias (1404), Ladislaus Petri de Bosias (1411), 200Ladislaus de Temeskezer (1411), Adalbertus Adalberti de Temeskuz (1413), Georgius de Alba Ecclesia (1414), Christianus Lobicz de Lipa (1414), Gerhardus de Lipa (1421), Nicolaus Petri de Alba Ecclesia (1420, Augustinus de Lipa, Wenceslaus de Lipa, Michael de Lipa (1437), Matheus Andrea de Lipa (1441), Emericus Lucae de Lypa (1445, Benedictus Petri de Lypa (1449) és ezeken kívül többen Szákos, Csolcs, Gyermen stb. helységekből.
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelde története. 1806–1906.
De nemcsak a bécsi, hanem a krakkói, páduai, bolognai egyetemet is elég sűrűen látogatták e megye tudományszomjas ifjai. Hogy ezek közül számosan találkoztak olyanok, a kik később tudományos munkásságot fejtettek ki, az, tekintve e kor szellemét, majdnem bizonyosra vehető; sőt biztos adataink vannak arra is, hogy egyik-másik tudósunk híre túlment a haza határán is, mert adataink tanusága szerint, a XV. század első felében a bécsi egyetemen két temesvármegyei származású tanár tanított.
E férfiak tudományos munkálkodásából – sajnos – semmi sem maradt ránk;* de e gyér adatok világánál is megállapítható, hogy – a vázolt viszonyok ellenére a középkori tudományosság kialakításában és fejlesztésében e vármegye tudósai is résztvettek és kellett e vármegyében is bizonyos mértékű irodalmi és tudományos életnek virágoznia, ha a megyebeli tudósok közül még a külföldnek is jutott.
Temesvári Pelbárt működéséről a temesvári kötetben szólunk.
