Dunyov István.
Dunyov István.
Dunyov István honvédezredes, szül. 1815-ben Vingán. Ügyvédi oklevelet szerzett. 1848-ban az aradi nemzetőrségnél hadbíróként szolgált és kérlelhetetlen szigorúságával a fellázadt oláhok között rövid idő alatt rendet teremtett. A szabadságharczban kapitányként számos ütközetben vitézül harczolt, míg Nagykátánál megsebesült. Az osztrák haditörvényszék 1852-ben 10 évi várfogságra ítélte, honnan azonban hat év mulva kiszabadulván 1860-ban Olaszországba ment, hol Garibaldi seregével számos ütközetben vett részt, míg a volturnói csatában lábát elvesztvén, több évig olasz nyugdíjból olasz földön élt, gyakran Kossuth Lajos társaságában, kinek mindvégig hűséges barátja volt. 1889-ben halt meg Pistojában. Az olasz szabadságharczban tanúsított vitézségéért a savoyai lovagrenddel, a szent Móricz-rend lovagkeresztjével és az olasz vitézségi éremmel tüntette ki az olasz kormány.
Főleg számos nemzetgazdasági és földrajztörténeti czikket és értekezést írt. Ezek közül legértékesebb munkája a Bokardo Jeromos után fordított műve: A föld és fokozatos meghódítása. Pest, 1872.
