Herczeg Ferencz.
Herczeg Ferencz.
Herczeg Ferencz regény- és drámaíró, a Petőfi-társaság elnöke, a Kisfaludy-társaság és az Akadémia tagja, szül. 1863 szept. 22-én Verseczen, hol atyja polgármester volt. Tizenegyéves koráig csak németül beszélt; magyarul a temesvári piaristáknál és Szegeden tanult meg, a hol iskolába járt. A fehértemplomi gimnáziumban letevén az érettségit, 1881–84-ben Budapesten jogot hallgatott, ezután ügyvédjelöltként Temesváron gyakornokoskodott. Ebbe az időbe esnek első irodalmi kísérletei, melyek németül jelentek meg. Első magyar elbeszélését 1887-ben a Pesti Hirlap adta ki. Első regénye „Fenn és lenn” czímmel jelent meg 1890-ben, melylyel a Singer és Wolfner könyvkiadóktól kitűzött regény-pályázat 1000 frankos díját nyerte el. Ez az irodalmi diadal elhatározó volt Herczeg pályájára, a ki különben sem érezvén magában nagy hivatást az ügyvédséghez, most egészen az irodalomnak adta magát. 1891-ben a Budapesti Hirlap tárczaírója lett. Ez időtől kezdve egymásután jelentek meg regényei és drámái, melyekkel csakhamar nagy népszerűségre és általános kedveltségre emelkedett. A Petőfi-társaság 1891-ben, a Kisfaludy-társaság 1893-ban, a Magy. Tud. Akadémia 1899-ben választotta tagjául. 1903 óta a temesvári Arany János-társaság tiszteleti tagja. Jelenleg a Petőfi-társaság elnöke.
Herczeg Ferencz irodalmunk egyik legkedveltebb, legolvasottabb és legkiválóbb írója. Alig van elbeszélőnk, a ki modern társadalmunk erényeit és félszegségeit, gondolat- és érzésvilágát, jobban ismerné és hívebben tudná festeni, mint ő. Tárgyát 209akár a magyar főúri, akár a középosztály vagy a délvidéki sváb parasztok köréből választja, alakjai mindig életteljes, kitünő meglátással megrajzolt jellemek. Egyformán ismeri a fővárosi főúri-, a vidéki dzsentri-, a polgári- és katonaéletet. Éppen oly komoly elmélyedéssel tud belemerülni a jelen idők zavaros forgatagába, mint a milyen élénk színezéssel tudja feleleveníteni a rég letűnt korok társadalmi és politikai küzdelmeinek érdekes képeit. Nemcsak meséje, de előadása is mindig érdekes, választékos, hangulatos és lekötő; humora előkelő, szatirája sohasem sértő, elbeszélése nyugodt és biztos, stílusa friss és hajlékony, nyelve színekben gazdag, kifejező, elegáns és jellemző. Német származása ellenére alig van írónk, a ki oly mélyen behatolt volna a magyar nyelv sajátságaiba, mint ő. E mellett azok közé az írók közé tartozik, a kik mindig emelkedőben vannak. Első regényének, a „Fenn és lenn”-nek hősén, Kun Attilán, még látszik Jókai hatása. A „Gyurkovics-leányok” – melylyel hírnevét megalapította – már teljesen önálló alkotás. A bácskai nemességnek e bámulatos meglátással, könnyed vonásokkal odavetett, szellemes rajzai páratlan népszerűséget szereztek a regénynek és az írónak egyaránt. Komolyabb irányú és egységesebb mű ennél a „Simon Zsuzsa”, még magasabbra emelkedik a „Lélekrablás”, „Idegenek közt” és „Szabolcs házassága” (az Akadémia Péczely-jutalmával kitüntetve) czímű regényeiben, melyekben már finom lélektani rajz, analízis, művészi szerkezet van, míg az 1046-ban játszó, a kereszténység és magyar pogányság utolsó küzdelmeit rajzoló „Pogányok”-ban a mély tanulmány, a történeti meglátás, az eleven hű korrajz már a legnagyobb írói kvalitásokat mutatják. Kisebb elbeszélései és rajzai között nem egy, beszélyirodalmunknak valóságos igazgyöngye. („Lószőr-vitéz,” „Jancsi édesanyja,” „A kék csóka”, „ Arianna” stb.)
Hasonló sikerrel működik Herczeg a dráma terén is. „A dolovai nábob leánya”, „A három testőr”, „A Gyurkovics-leányok” máig is kedvelt műsordarabok. Legnagyobb diadalát az „Ocskay- brigadéros” aratta, mely költői nyelv, hatásos felépítés és korfestő erő tekintetében egyik legkiválóbb drámai műve modern irodalmunknak. Még magasabbra emelkedik „Bizáncz” czímű tragédiájában; utolsó drámája „Éva boszorkány” már a tökéletes, tudatos művészt mutatja, formáló erejének, gazdag fantáziájának, nyelvbeli művészetének tetőpontján, kinél mélyebben alig tekintett drámaíróink közül valaki az emberi lélek belsejébe.
Összegyűjtött művei 20 kötetben jelentek meg a Singer és Wolfner czég kiadásában (1902–1909). 1894 óta szerkeszti az Uj Idők czimű szépirodalmi hetilapot és 1911 óta gróf Tisza Istvánnal a Magyar Figyelő cz. kéthetenként megjelenő folyóiratot. Részt vesz a politikai életben is és több ízben volt orsz. képviselő. Jelenleg a pécskai kerületet képviseli az országházban.
Herczeg Ferencz.
