Joanovich Sándor.
Joanovich Sándor.
Joanovich Sándor (Szentandrási) 1861 júl. 18-án Temesvárott született. A középiskolát Temesvárott elvégezvén, 1877-ben Budapestre került, hol joghallgató lett. 1880-ban a 4. sz. huszárezredben mint egyéves önkéntes szolgált és 1881-ben tart. hadnagy lett a cs. és kir. 1. sz. huszárezredben. Ma is szolgálatonkívüli viszonybeli honvéd huszárhadnagy. 1882-ben Temes vármegye szolgálatába lépett; 1883 július 18-án pedig az akkor idetelepített csángókhoz helyhatósági biztossá nevezte ki a kormány; egyben a tb. főszolgalbirói czímet nyerte. 1884 októberben a helyhatósági biztosságot megszüntették és a csángó telepítést Torontál vármegye ügykörébe utalták. Tisza Kálmán miniszterelnök az összkormány 210nevében meleg elismerését fejezte ki Joanovichnak, buzgó és sikeres működéséért. Joanovich ekkor visszatért Temes vármegye szolgálatába és 1885-ben Buziásfürdőre került mint szolgabiró, 1889-ben a rékasi járás főszolgabirója lett. Itt tíz éven át, 1898 májusig működött és ez idő alatt a miniszteriumok és a vármegyei hatóságok több ízben részesítették elismerésben. 1898-ban-egyhangúlag központi járási főszolgabirónak választották meg, de már 1899 november hónapban a főjegyzői székbe került. 1905 május 18-án Temes vármegye közönsége alispánná választotta. Mint ilyen, modern alapokra fektette a községi adminisztráczió ellenőrzését. 1908 deczember hónapban miniszteri tanácsossá, egyben országos czigányügyi kormánybiztossá nevezte ki a kormány. 1910-ben pedig Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánjává nevezték ki és mint ilyen általános szeretetnek és köztiszteletnek örvend. Joanovich szépirodalommal és zenével is foglalkozik, a „Pesti Hirlap” és ,,Budapesti Hirlap” számos közigazgatási és közgazdasági czikkét közölte. Jeles műfordító, magyarról németre és viszont. Saját költeményei is szélesebb körben ismertek és különösen figyelmet érdemel az a tehetsége, hogy fordításai, mind a magyarok, mind a németek, az eredetinek minden jellegzetességével bírnak. Számos irodalmi és kultúrális társaság tagja s az Arany János Társaságnak dísztagja. Magyar nótái, melyekhez a szöveget is maga írja, közkedveltségnek örvendenek és zamatos magyarjellegük által tünnek fel. Kötete magyar és német eredeti és fordított versekkel 1912-ben jelent meg.
