Kereskedelem. Története.
Kereskedelem. Története.
Forgalmi tekintetben. Temes vármegyének már régen nagy szerepe volt. Dél-magyarországot az ország belsejével, Erdélylyel és folytatólag a Kelettel összekötő közutak szelték a vármegyét, melynek egyes városai fontos helyei voltak az átviteli kereskedelemnek. A vízi közlekedés szempontjából is nevezetes Lippa a Levante felé irányuló kereskedelemnek volt híres góczpontja. A XVI. században raguzai kereskedők is arra vették útjukat, s mikor Ferdinánd a várat ostromolta, sok olasz kereskedő telepedett meg ott. 1514-ben Brandenburgi György egyik káplánja, a solymosi és lippai őrség fenntarthatására egy lippai aranyváltótól vett kölcsön száz forintot. (Márki: Arad vm. és város monografiája.) Evlia Cselebi szerint Lippa „lakossága többnyire az erdélyországi Torda nevű várból a Maros folyón hajókon kősót hord és azzal kereskedik; a váron kívül néhány száz sóraktár van, ott hajókra rakják s a Maros folyón a Tisza folyóra, onnan a Duna folyóra jönnek és az iszlám birodalomban a sót jól eladják”. Ugyancsak ő tőle tudjuk, hogy „a város igen gazdag és még Erdélyországból is évente néhány ezer élelmiszert szállító hajó jön-megy”. 1660-ban Lippának kétszáz boltja volt és kereskedői magyarul beszéltek. (Evlia Cselebi Magyarországi utazásai, 18–21. oldal.)
A török uralom alatt a fejlődésnek induló kereskedelem megszűnt. Gróf Mercy közgazdasági politikája a kereskedelmet is pártolta ugyan, de ebben a tekintetben Temesvárnak jutott a haszon túlyomó része. Mercy azonban komolyan vette a kereskedelem ügyét is. 1722-ben az adminisztráczió javaslatot kér a teknősbékákkal való kereskedés meghonosítása ügyében. Árúforgalommal annak idején szerbek, görögök és törökök foglalkoztak, önállóan és társasagokká szervezetten. 1726-ban már működik a kereskedelmi társaság, a mely a viasz és méz vásárlására kizárólagos jogot nyert. Ez a társaság, melynek Olaszországba is volt kivitele, a falvakban raktárakat tartott fenn. Egymásután keletkezett ezután a rácz és görög kereskedelmi társaság, továbbá a marha- és bőrkereskedelmi társaság. 1741-ben a rácz, 1750-ben a görög társaság kapta meg a kicsinyben való kereskedés jogát, melyet két évvel később évi 2000 forint bérért mind a kettőre ruháztak. (Baróti: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez.)
A hajózás felvirágzásával a vármegye kereskedelme is mindinkább fejlődött. A XVIII. század elején Lippa, Ujarad és Versecz voltak a vármegye legélénkebb forgalmú helyei. A két maros-menti góczpont az Erdélylyel való összeköttetést tartotta fenn és különösen tutajon szállított fával kereskedett. Versecz bor- s mustárkereskedelméről volt nevezetes. Az utóbbi árúból sokat szállított Pestre és Bécsbe is. A verseczi kereskedők 1825-ben már czéhet is alakítottak. A vármegye több állatvásárát jól ismerték az egész országban és különösen csáki marhavásároknak volt sok látogatójuk. A vármegyei összeírás szerint 1830-ban 241 kereskedő volt, közöttük 20 első-, 40 másod-, 1 harmadrendű; 39 szövetárús, 9 vasárús, 6 gyógyszerárús, 13 fűszerárús és 49 marha- és gabonakereskedő. (Fényes: Magyarország mostani állapotja, IV. kötet, 339. oldal.)
