Buziásfürdő. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Buziásfürdő.

Buziásfürdő. A Szilashegy alján, kies völgyben fekvő nagyközség, a hasonnevű járás székhelye; s hazánk egyik elsőrendű gyógyfürdője. Házainak száma 621, lakosaié 3075, a kik vegyesen magyarok, német- és románajkúak, kik között a róm. katholikusok és a gör.-keletiek vannak többségben. Első ízben 1320-ban említik az oklevelek szörényvármegyei faluként, mikor három előkelő szörényi nemes Bulyeni Márk, ennek fia János és Dala fia Miklós megjelenvén Róbert Károly király előtt, arra kérték, hogy őket Buziás birtokában, melyet Chepan fia Lőrincztől vettek át, vitézi szolgálataik fejében erősítse meg. A király 1321 febr. 26-án teljesíti kérelmüket. A XV. század második felében Murányi Kónya Demeter özvegye, Szajáni Posztós Tamás leánya bírta Buziás egy részét, a ki itteni birtokait 1479 márcz. 25-én a budai káptalannak adományozta; a budai káptalan azonban nagyon rövid ideig birhatta, mert a helység és vidéke a Béli Bésán családé lett. 1482-ben Bésán Benedek és András egyik elhalt osztályos testvérük, néhai Hollódi Fülöp özvegyét: Fides asszonyt, az őt megillető özvegyi negyedre nézve, a birtokukban levő 33 faluból, köztük Buziásból is kielégítik. Ez okirat szerint akkor Buziáson magyarokkal vegyesen szlávok laktak. A török hódoltság alatt előbb szerbek, majd románok szállották meg. A hódoltság után 1717-ben 36 házból állott. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Busiesch alakban fordul elő. Mint kincstári birtok, a nagykövéresi uradalomhoz tartozott. 1807-ben, mikor az uradalmat a király a vallás- 33és tanulmányi alapítványnak átengedte, az újonnan alakított temesi közalapítványi uradalomnak Buziás lett a székhelye. Ez időtől kezdve újabb települők szállották meg. 1820 táján kb. 50–60 magyar és tót család jött Pozsony és Árva vármegyékből. Ezeket 1825 táján kb. ugyanannyi német és cseh család követte, a krassó-vármegyei Ferenczfalva, Weidenthal stb. községekből. 1829-ben már 210 háza volt. Továbbfejlődését az ásványvízforrások mozdították elő, melyek révén országos jelentőségre emelkedett. Gyógyvizeire első ízben Lindenmayr B., a közalapítványi uradalom orvosa 1809-ben terelte az uradalmi igazgatóság figyelmét. Felügyelete alatt 1811-ben kutatások folytak, melyek fényes eredményre vezettek. 1816-ban folytatták a kutatásokat és rövid idő alatt a jelenleg is használt öt forrást helyreállították. A közalapítványi uradalom 1819-ben a fürdőt Rauth János és Simsó János vállalkozóknak adta bérbe. 1848 őszén, ama hírre, hogy a temesvári császári helyőrség állást foglalt az ország kormánya ellen, a buziási románok is fészkelődni s a császári lobogók alatt rabolni kezdtek. Csak 1849 tavaszán szüntek meg a románok garázdálkodásai, mikor híre járt, hogy Bem tábornok Karánsebesre érkezett s Vécsey Rékasnál táborozik. Az önkényuralom alatt idevonult Ormós Zsigmond, a kinek a háza Temes vármegye vezérférfiainak találkozó helye lett. 1857 óta a fürdői élet is jelentékenyen élénkült. Trefort Ágoston minisztersége alatt az uradalom nagyszabású beruházásokat tett a fürdő fellendítése érdekében. 1893-ban a fürdőtelepet Schottola Ernő vette meg, kinek örökösei 1906-ban Muschong Jakabnak adták el, a ki jelenleg is bírja. Ez a száz holdas, díszkertből és számos épületből álló fürdőtelep a helység legforgalmasabb része. A telepet a Király-utcza két részre osztja. Az alsó fürdőtelepen van a nagyszálló, az igazgatósági épület, a szénsavgyár és az ásványvíztöltő. A díszkert közepén a nagykioszk, melynek nagy gyógyterme tánczhelyül is szolgál, s ugyanitt van az olvasóterem és a társalgó; odább a bazárszálló s az ivókúrára használt Szent-Antal, Mihály és József források ivócsarnokai, melyeket egymással és a többi fürdőépülettel félkilométer hosszúságban fedett sétányok kötnek össze. A gyógyterem mellett van a csolnakázó tó, melynek közepén 103 méter mélységből, karvastagságban buzog fel a Szent-Antal-gejzir. Ez a forrás, melyet 1903-ban fúrtak, látja el a tavat vízzel. E tó mellett épült 1909-ben a szép, új Phönix-fürdő. A díszkert egyik tisztásán látható néhai Trefort Ágoston bronzmellszobra. Vele szemben áll az a félköralakú kőpad, melyen annak idején Deák Ferencz szokott megpihenni. A felsőparkban, hatalmas tölgyerdő közepén végighúzódó hosszú egyenes sétaút végén vannak a meleg szénsavas vasas fürdők, a fürdőépület közelében a lawn-tennis-pályák, ezek mellett vezet az út a domboldalon fekvő fiatal fenyőerdőben az Erzsébet-ligetbe. 1898-ban, a délmagyarországi hadgyakorlatok alkalmával, a király is egy héten át itt tartózkodott. Ennek emlékét a közalapítványi épület falába helyezett emléktábla örökíti meg. A községbeli róm. kath. plebánia 1847-ben keletkezett, a templom 1874-ben épült, a görög-keletieké pedig 1842-ben. A községben van öt pénzintézet, egy szénsavgyár és egy gőzmalom. Az előbbit Muschong Jakab alapította 1907-ben, közel két millió korona befektetéssel, az utóbbi pedig Bajzó Jánosé.