Csák.
Csák.
Csák (azelőtt Csákova). A Temes-folyó mentén fekvő nagyközség; járási székhely. Házainak száma: 828, lakosaié: 4404, a kik vegyesen magyarok, német-, szerb- és románajkúak. Közöttük a róm. katholikusok és a görög-keletiek vannak túlsúlyban. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Elsőízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben szerepel egyházas helyként. A XIV. század végén már a Csákiaké volt. Valószínű, hogy Peleskei I. István fiai: Miklós, Péter, György és István, a gróf Csáky-család ősei, 1390 táján szerezték és innen vették a nevüket is. Csák várát 1390–1394. években Csáki Miklós építtette. Körülbelül két hold területet foglalt el, minden oldalról a Temes-folyó vette körül, a várból kapu nyílott a község felé, a honnan csapóhídon át történt a közlekedés. Közel Csákhoz volt egy Tót-Csák nevű helység is, a melyről 1370-től 1417-ig vannak adataink. 1417-ben Marczali Miklós itt verte meg a Temesközbe betörő törököket. Csáki Miklós temesi főispán 1395-ben a helységet a várral együtt a királynak engedte át cserébe, némely biharmegyei birtokokért. 1395 szept. 29-én törökök támadták meg a várat, de Marczali Miklós temesi főispán visszaverte a támadást. 1401-ben Csáki Miklós, István és György a várat és a helységet visszakapták a királytól, melyre 1405-ben Csáki Miklós vajda új adományt nyert és ettől kezdve az egész középkoron át a Csákiaké volt. 1421-ben a család tagjai megosztoztak a váron és tartozékain. Ez osztálylevél szerint a vár alatt épült helység ekkor már vámszedő hely és városi jellege volt. 1426-ban, Csáki Miklós halála után, fiai: László, Bihar- és Szolnok vármegyék főispánja, valamint Mihály, közösen birták a várat. Miklós ágának 1437-ben történt magvaszakadtával, a vár fivére György, visegrádi várnagy és székely ispán fiára Ferenczre szállott. Az ő idejében, 1463-ban a várat palánkokkal és vízgátakkal látták el. Halála után (1468) fiai Benedek és Mihály örökölték. Benedek 1494-ben, Mihály 1511-ben halt el. Fiai egész 1551. szeptember 18-ig birták, midőn a vár, a rácz lakosság árulása következtében, a törökök kezére került. A XV. században beköltözködő szerb menekülők a helység nevét Csákovára változtatták. A Kirimi Ibrahim-féle 1605–1606. évi földleírásban Ruméliához tartozó hódoltsági városként és kerületi központként szerepel. A törökök a vár és a régi magyar helység között török várost építettek, melynek vásártere a mai főtér helyén volt. Savoyai Jenő zentai győzelmének hírére a törökök kivonultak Csák várából. Az 1699. évi karloviczi békekötés után Rami basa, az új nagyvezér, románokat telepített Csákra. A békekötés értelmében a várat le kellett rombolni. A császári kormány 1701-ben gróf Marsigli Alajost bízta meg a vár lerombolásával, de ő elhárította magától ezt a megbízást, mire a császári kormány gróf Oettingen Farkast bízta meg vele, a ki 1701. nyarán és őszén leromboltatta s csak az őrtornyot hagyta meg, mely ma is fennáll. 1716. aug. havában a törökök végleg odahagyták a helységet. A törökök kiűzetése után, 1722-ben, a temesvári kormányszék benépesítése iránt intézkedett. Még ebben az évben főleg németajkú iparosok telepedtek ide, de voltak a települők között magyarok is. 1724-ben Crausen János kamarai főtiszttartó 30–40 svábföldi családot telepített itt le. Ugyanekkor ős 35plebániáját is visszaállították. 1733. után olaszok is telepedtek le benne, a kiket Mercy tábornok hivott be. 1744-ben újból 30 német család költözködött ide. A rendszeres német telepítések idejében 1766-ban öt, az 1784–86. években 16 családdal szaporodott a lakosság, de közben is, 1776-ban, számos, leginkább német telepes nyert itt új otthont. 1743-ban báró Engelshofen táborszernagy kaszárnyát építtetett a régi vár belső telkén. 1728-ban felépült a róm. kath. iskolaház. A kath. templom alapkövét 1732-ben tették le, de a bekövetkezett háborús idők miatt a templom csak 1741-ben készült el. 1738-ban, midőn Tos Mohamed szeraszkir átkelt a Dunán, Pancsova eleste után, szept. havában, Csákot is elfoglalta, hol a törökök két hónapon át tanyáztak. Ekkor a német lakosság szétfutott és házaikat a román és szerb csőcselék kifosztotta, a kath. templomot pedig feldúlta. A német lakosság csak az 1739 szept. 1-én kötött béke után mert visszatérni házi tűzhelyeihez. 1739-ben itt született Obradovics Dositheus (Demeter) bölcsész, a szerb tudományos irodalom megalapítója. A békekötés után a német elem tekintélyesen gyarapodott. Az 1761. évi hivatalos térképen németektől és óhitűektől lakott helyként van feltüntetve. 1770 máj. havában II. József császár meglátogatta és egy napot töltött a tiszttartói épületben. 1791-ben 27 felsőmagyarországi tót család érkezett Csákra s ezek külön utczában nyertek szállást. 1807-ben Csák a vallás- és tanulmányi alap birtokába ment át és I. Ferencz király 1823 ápr. 23-án mezővárosi kiváltságokkal ruházta fel. 1873 aug. és szept. havában kolerajárvány lépett fel a helységben, melynek 96-an estek áldozatul. 1898-ban a község legsűrűbben lakott területén, a piacztéren tűz támadt, melynek a kir. járásbíróság épületén kívül, a közalapítványi uradalmi magtár és több lakóház esett áldozatul. A főtéren a török világból még több érdekes épület áll fenn, a térre nyíló oszlopos árkádokkal és árúcsarnokokkal. A főtér jobb oldalán van az emeletes, szép községháza, előtte az Erzsébet-liget, a községház udvarán pedig, a holt Temes partján, a 22 méter magas vártorony. A főtér ellenkező oldalán van a Nemzeti szálló. A főtérről a városház-utczán áthaladva, a templomtéren áll az 1879–1881. években csúcsíves ízlésben épült róm. kath, templom, ennek közelében, a Váradi-utczában, az iskolanővérek polgári és elemi leányiskolája, melyet a község 1895-ben építtetett. A vásártérül szolgáló főtérről kelet felé nyílik a Temesvári-utcza, hol az 1768-ban épült gör.-kel. szerb, a másik oldalon pedig az oláh templom áll; az utóbbi 1900-ban épült. A községben öt pénzintézet van. A csáki társaskörön és olvasóegyleten kívül, van szerb egyházi dalárda, román dalegylet, önkéntes tűzoltóegyesület, polgári lövészegyesület, temetkezési és általános betegsegélyző egylet. Az 1893-ban megnyílt széphely-csáki vasút a helység forgalmát lényegesen emelte. A községben van az Első Csákovai Hengergőzmalom-társaság székhelye, Piszk Mór likőrgyára és Tikátsch Rikárd és Piszk Mór eczetgyára. A községhez tartozik a földmívesiskola is. – A mai Csák vidékén feküdt Szenderő, melyről 1327-ben van első ízben adatunk, a mikor a Panki-család tagjai osztoztak meg rajta, úgy hogy Dobó és János a helység egyik felét, Máté és Pető a másik felét kapta. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Zenderev és Zunduru alakban fordul elő. 1473-ban Cserivár tartozékai között szerepel. 1507-ben Szobi Mihály és utána Werbőczy István birtokában találjuk.
Csák. – A róm. kath. templom.
Csák. – A községháza.
A csáki zárdaiskola.
