Detta.
39Detta.
Detta. A temesvár–báziási vasútvonal mentén fekvő nagyközség; járási székhely. Házainak száma 590, lakosaié 4203, a kik nagyobbára magyarok és németajkúak és túlnyomóan római katholikusok. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban Krassó vármegyéhez tartozott. 1411-ben és 1427-ben Ded és Kisded alakban fordul elő. 1411-ben a Nagylaki Jánkfi-családé volt, 1427-ben már a Nagymihályiak birtokába került. A hódoltság alatt teljesen elpusztult és az 1717. évi összeírásban sem fordul elő. A jelenlegi helység az első német települések idejében, 1724-ben épült fel. Detta egyike volt az első német telepeknek a Marostól délre eső országrészben. 1737-ben román rablóbandák támadták meg és gyujtották fel a helységet. 1738–39-ben a pestis pusztított a lakosok között. Az 1761. évi térképen már németektől lakott virágzó helységként van feltüntetve. 1763-ban Württembergből és Elsas-Lotharingiából 210 család telepedett itt le. 1770 táján a kath. lakosok annyira fölszaporodtak, hogy 1774-ben az akkori csanádi püspök ide helyezte át a plebániát Dentáról. 1777-ben 600 lakosa volt. Az 1788. évi török betörés alkalmával a törökök egyik rablócsapata Dettát akarta megtámadni, de báró Harrach kapitány a vasasokkal Alibunár felé űzte őket. 1808 ápr. 15-én országos- és hetivásárok tartására, 1810 aug. 17-én pedig ismét hetivásárok tartására nyert szabadalmat. 1832–36-ban kolerajárvány pusztított a helységben, 1838 jan. 23-án pedig földrengés. Az 1848/49. évi szabadságharcz alatt rendkívül mozgalmas volt a község élete. Az 1848-iki törvényeket ápr. 14-én hirdették ki a templom előtt, mely alkalommal Timáry Imre szolgabiró mondott nagyhatású beszédet. Timáry Imre és Wittner Lajos szervezték itt a magyarpártot, mely 1848 végén túlsúlyra jutott. 1848 decz. 23–24-én Kiss Ernő hada, Pancsováról Temesvár felé vonultában, Dettára érkezett. Mivel a honvédsereget a házakba elszállásolni nem lehetett, az előljáróság az utczák hosszában máglyákat rakatott s a honvédek ezek mellett töltötték az éjjelt. 1849 jan. 29-én Rajasics patriárka körútjában Dettára érkezvén, a német lakosságot fegyverre szólította a magyarok ellen, majd az elüljáróságot feleskettette a Vojvodinára. Timáry Imre azonban a lakosságot megtartotta a magyarok iránti hűségben. 1859-ben a község vasúti összeköttetést kapott. A róm. kath. templom az 1898–1900. években újjáépült. Kratzer Antal, a község 1882–87. évi bírája, 1885-ben a jelenlegi Erzsébet-parkot telepítette és itt állította fel a község 1896-ban az ezredévi emlékszobrot, majd 1903-ban Kratzer Antal mellszobrát. 1895-ben épült a „Miasszonyunk”-ról nevezett iskolanővérek kolostora, a vele kapcsolatos leányiskolával, míg a közkórházat és a felsőbb polg. iskolát most építik. A községbeli régi kúriát az Arizy-család 1805-ben építtette s ez jelenleg Szalay Géza dr. tulajdona. A község társasélete is élénk. A polgári kaszinón és az olvasókörön kívül számos egyesület működik itt, mint az önkéntes tűzoltó-egylet, a vereskereszt-egylet, a Kratzer Antal park-egylet, a tekéző-egylet, a korcsolya- és teniszegylet és a délvidéki tüdővészellenes szövetség virágzó fiókja. A lakosok három takarékpénztárt, hitelszövetkezetet és tejszövetkezetet tartanak fenn. Gyárai és iparvállalatai közül a nevezetesebbek: Buchmann Alajos gőztéglagyára, Rudolf Károly gőztéglagyára, Lamoth Sándor gépgyára és vasöntője, Oszvald György és fia kalapgyára, az Első Dettai Hengermalom r.-t., a Bánáti Műmalom r.-t., Lamoth Sándor s Kirsch és Lauer gőzmalmai, Stadler Nándor kő- és czement-ipartelepe, Rusz Mihály épület- és tüzifatelepei. A községhez tartozik Guszti-tanya, mely özvegy Jäger Ágostonnéé, továbbá Gyula-udvar, Katon-tanya és Leo-udvar.
Detta. – A róm. kath. templom.
Detta. – Aggok otthona.
Detta. – Tüzoltó-őrtorony.
