Homokbálványos.
Homokbálványos.
Homokbálványos (azelőtt Bavaniste). Torontál vármegye határán fekvő nagyközség. Házainak száma 1324, lakosaié 6841, a kik leginkább szerbajkúak és gör.-kel. vallásuak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a középkorban is Bálványos néven említik az oklevelek. Az elpusztult Keve vármegyéhez tartozott. 1412-ben még néptelen puszta volt, midőn Zsigmond király Keve városának adományozta. És mikor Zsigmond 1428-ban Keve városának új kiváltságokat ad, már önálló helységként szerepel. Az 1453–55-ben Keve város részére kiállított megerősítő levelek ismét pusztának mondják. Az 1717. évi kamarai jegyzékben két ilynevű helységet találunk a pancsovai kerületben egymás mellett, Malo-Balvaniste, néven négy és Veliko-Balvaniste néven 30 házzal. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Palfsanista alakban, pusztaként van megjelölve. A dunavölgyi Határőrvidék területének kiterjesztésekor, 1765–68-ban a német-szerb határőrök letelepedési helye lett. II. József császár első délmagyarországi körútja alkalmával, 1768 máj. 6-án érkezett Homokbálványosra, honnan másnap Beresztócz felé vette útját. A császár a piacztér sarkán levő Stojanovics-féle házban töltötte az éjtszakát. Az 1788. évi török hadjárat alatt a törökök megtámadták a falut és kifosztották. 1873-ban Temes vármegyéhez csatolták. Jelenleg Deszpinics Áronnak, Abelsberg Lajosnak, Huber Frigyes örököseinek és Dinusz Jánosnak van itt nagyobb birtokuk. A lakosok önkéntes tűzoltó- és olvasó-egyesületet tartanak fenn. Van itt két pénzintézetnek fiókja és egy gőzmalom is, mely utóbbi a Harich Schmidt és Társai czégé. A gör.-kel. templom 1776-ban épült. 1873-ban 170-en haltak itt el kolerában. A községhez tartozik Stefánia-udvar és Deszpinics-tanya. A mai Homokbálványos és Kevevára között feküdt Skronovetz falu, melyet Zsigmond király 1412-ben szintén Keve városnak adományozott. Ekkor még csak puszta földterület volt, 1428-ban azonban már királyi helység. Az 1435–1440 években kelt oklevelek falunak mondják.
