Kisrékas.
Kisrékas.
Kisrékas (azelőtt Altringen). A lippai járásban fekvő kisközség. Házainak száma csak 51, lakosaié 187, a kik németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája Rigósfürdő, távírója Lippa, vasúti állomása Saroltavár. A középkorban Arad vármegyéhez 59tartozott. 1436-ben Berekszóval együtt említik, a Berekszói Hagymás család birtokaként. Már 1499-ben is Kys-Rekas a neve és ekkor a Ravazdiaké. Ez időtájt szerbek telepedtek ide, a kik a helység nevét Rakaseczre változtatták. 1552-ben a Gál-család nyerte adományul. A török hódoltság alatt elpusztult és az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is lakatlan helyként, Rokasicza alakban van megjelölve. A XVIII. század közepén románok költöztek ide; a temesvári igazgatóság azonban 1770–71-ben németeket is telepített ide és új telepük, gróf Clary Altringen bánsági tartományi elnök tiszteletére, Altringen nevet nyert. A telepítést Neumann lippai sótári tiszt intézte e helységben. 1782-ben, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával Sipeki Balázs István vette meg. 1790-ben Lőrincz-Kátai Latzkovits István tulajdonába ment át s e család volt itt birtokos 1852-ig, midőn Gaadi Pálffy Jánosé lett. 1871-től. özv. Pálffy Jánosné szül. Latzkovits Francziska volt a birtokosa és jelenleg Kun Artúr dr. A községbeli régi házat a Pálffy-család építtette s ez most szintén Kun Arturé.
