Lippa. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Lippa.

Lippa. A Maros balpartján fekvő nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 1605, lakosaié 7684, a kik között 980 magyar-, 2600 német- és 4410 románajkú és közöttük a róm. katholikusok és a gör.-keletiek vannak túlsúlyban. A középkorban Arad vármegyéhez tartozott. Várát még IV. Béla király építtette a tatárjárás utáni korszakban. IV. László alatt már jelentékeny erősség volt, mert 1285-ben, mikor a nógai tatárok a várat megrohanták, a várlakosság, az ide menekültekkel együtt, sikerrel visszaverte a támadást. I. Károly király és neje Erzsébet gyakran tartózkodott Lippán. Erzsébet királyné 1327-ben Szent Lajos tiszteletére templomot és Ferencz-rendű kolostort alapított itt, mely a XV. században még fennállott. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Leypua és Lippua alakban fordul elő. Ekkor tehát már plebániája is volt, melyet a ferenczrendiek gondoztak. 1345, 1352 és 1359-ben ebben a kolostorban tartották a ferenczrendiek tartományi gyülésüket s a XIV. században szerzetesi iskolájuk is volt itt. Már a XIV. században élénk kereskedelme és ipara, sőt Nagy Lajos uralkodása alatt pénzverője is volt. Egy 1344. évi oklevélben a lippai márkáról történik említés. 1397–98-ban kir. sókamara volt itt, 1414-ben kir. adóhivatal és 1454-ben ismét kir. pénzverő hivatal. Nagy Lajos király 1365–66-ban, midőn a törökök ellen hadat vezetett, több ízben megfordult Lippán. 1369-ben bolgárok telepedtek itt le. 1389-ben már városi kiváltságokat, élvezett. 1426-ban Zsigmond király a várat a bolgár fejedelem fiának Sizmánnak adományozta, Albert király Hunyadi Jánosnak adta és halála után özvegye Szilágyi Erzsébet kezén maradt. Mátyás király 1459 szept. 9-én Szilágyi Mihálynak adományozta, 1461-ben pedig ismét anyjának Szilágyi Erzsébetnek. 1462-ben a lippai uradalmat és a várat Brandisi Giskra János, a Felvidék rettegett zsarnoka vette meg Mátyás királytól; de 1463-ban a vár ismét a király birtokában volt. 1473-ban Mátyás király Dengelengi Pongrácz Jánosnak zálogosította el, de 1482-ben már a várat és a várost Bánffi Miklós aradi és pozsonyi főispánnak, valamint testvérének Jakabnak adományozta. A Bánffiak viszont a Dengelengi Pongráczoknak kínálgatták az érte járó zálogösszegért, de ezek 10.000 forintot sokallottak érette. 1487-ben a Bánffiak hűtlenségbe esvén, Mátyás király elvette tőlük Lippát s a várat Corvin Jánosnak adományozta, a ki a sólymosi uradalomhoz csatolta. 1492-ben Haraszthy Ferencznél volt zálogban, de 1510-ben már György brandenburgi őrgrófé volt. 1514 jún. 7-én Székely György, a Dózsa-féle pórhad egyik vezére foglalta el. Dózsa György leveretése után Szapolyai János vajda szállotta meg s csak 1516 jún. 6-án adta vissza György brandenburgi őrgrófnak, a ki még aznap a várat Perényi Imre nádornak adta el, ez azonban a várat néhány nap mulva Szapolyai Jánosnak adta cserébe a sárosi uradalomért. Szapolyai 1527-ben Radics Bosicsot tette meg Lippa kapitányává, a ki Lippát 1528. év elején vitézül megvédelmezte Perényi Péter, Mailáth István és Török Bálint támadásai ellen. Lengyelországból visszatérve, 1528 november végén János király Lippára vonult, melynek vára másfél évig volt a székhelye. Mikor János király 1540-ben Szászsebesen elhalálozott, innen Lippán és Aradon át vitték holttestét Székesfehérvárra. Buda eleste után, Szulejmán szultán rendeletéből, Izabella királyné és János Zsigmond Lippára jöttek. Izabella királyné magával hozta a szent koronát és a királyi hatalom jelvényeit is, a melyeket 1542 május haváig Lippán őriztek. 1550-ben Kászon budai basa vonult Lippa alá, a külvárosokat meg is szállotta, de a vár ostromába bele sem fogott, hanem Erdély 65felé vette útját. Fráter György 1551-ben Ferdinánd királynak adta át Lippát, a ki Báthory Andrást nevezte ki parancsnokává; a török hadak közeledtére azonban Báthori odahagyván Lippát, a várat Gerlei Pethő Jánosra bízta, a kit a város polgárai életveszélyes fenyegetések között igyekeztek a vár feladására rábírni. Szokoli Mehemed beglerbég 1551 okt 8-án kardcsapás nélkül hatalmába kerítette a várat, a hova Mikhalogli Ahmed parancsnoksága alatt, 200 önkéntes török lovast és 100 gyalogost helyezett el; míg a városba 5000 főnyi spahit és 200 janicsárt szállásolt el, parancsnokukká pedig a perzsa származású Uláma basát tette, a kinek kincsszomjánál csak kegyetlensége volt nagyobb. Castaldo János, Ferdinánd részére, az erdélyi hadakkal egyesülve, 1551 nov. 1-én ostrom alá vette Lippát, melyet a török hosszú ostrom után feladott. Uláma decz. 5-én vonult ki belőle s parancsnoka Aldana Bernát lett. Temesvár eleste után (1552 júl. 27.) Kászon basa vonult Lippa elfoglalására. A törökök közeledtének hírére a várbeliek gyáván megszöktek, Aldana Erdélybe menekült, előbb azonban a várost több oldalról felgyujttatta. Kászon basa bevonulván az üresen hagyott városba, a várat hamarosan ismét jó karba helyezte. 1595 aug. havában Simai Borbély György, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadvezére visszafoglalta a törököktől. Temesvár új kormányzója Szulejmán basa 1596 május 5-én ostrom alá vette a várat, de május 11-én elvonult Lippa alól. Alig néhány nap mulva 101 zászlóaljának élén, Báthory Zsigmond tartotta bevonulását a várba, majd innen Temesvár felé vette útját, de onnan visszatérve, Lippát 2000, lovassal és gyalogossal Szelestey János őrizetére bízta. 1600 végén a vár Mihály havasalföldi vajda birtokába került, de később ismét visszakerült Báthory Zsigmond hatalmába. 1602-ben császári zsoldosok szállották meg. Ebben az évben Dampierre Duval Henrik volt Lippa parancsnoka. 1604-ben a vár Bocskay István birtokába került. 1605. júl. 6-án a szerb katonák a várat Chilal Haszán temesvári basa kezére játszották, a ki Kuluk Szusz alajbéget bízta meg Lippa elfoglalásával. De a törökök nem sokáig birták Lippát, mert Petneházy István jenei kapitány, Nagy Lőrincz jenei alkapitány segítségével, 1606 április 7-én csellel ismét Bocskay számára foglalta vissza. Bocskay halála után a vár Rákóczy Zsigmond fejedelem birtokába került, a ki 1607 jún. 30-án a város részére a János királytól és fia János Zsigmondtól adott szabadalmakat megerősítette. 1615. év őszén a szerb lakosság a török hadakat bebocsátotta a városba, de a vár egy ideig még a magyarok kezén maradt. 1616. évi jún. hó 12-én Bethlen Gábor fejedelem foglalta el, de már jún. 24-én, hogy a törökökkel a háborúskodást elkerülje, Mehemed temesvári basának engedte át Lippát. 72 évi hódoltság után, 1686 jún. 21-én foglalta vissza Caraffa Antal tábornagy. 1693–94-ben Veteráni Frigyes tábornok táborozott a város környékén s innen intézte támadásait a törökök ellen. 1695 szept. 7-én a várat ismét a törökök foglalták el. Ez ostrom alatt a vár falai annyira megrongálódtak, hogy egy újabb ostromot nem tudtak kiállani; mivel pedig az erődítmény fenntartását a törökök nem tartották kívánatosnak, ezért már szept. 8-án hozzáfogtak a várfalak lehordásához és utána visszavonultak Temesvárra. Az elpusztult város néhány éven át üresen állott. 1699 táján rokkant német katonák telepedtek itt le, a kik a régi város közelében építették fel házaikat, s új telepüket Neu-Lippa-nak nevezték el. A még fennálló erődítvénymaradványokat 1701-ben bontatta le Löffelholz csász. ezredes, aradi várparancsnok. A karloviczi békekötés értelmében Lippa a törökök birtokában maradt, minek következtében a német települők lassanként elköltöztek innen s helyükbe románok telepedtek. Midőn a török hódoltság véget ért, az 1717. évi összeírás alkalmával a bizottság csak 70 házat talált Lippán. A visszafoglalás után Lippa egy tiszttartóság székhelye lett, mely a helységnek németekkel leendő betelepítését tervezte. Az első német telepesek 1724-ben érkeztek ide, de újabb csoportok is jöttek 1736-ban, 1749-ben és 1752-ben. – 1738–39-ben, a török háború alatt, szerb martalóczok rohanták meg az új telepet s az idejében el nem menekült lakosokat kifosztották. Ugyanez években még a pestis is megtizedelte a lakosságot. A rendszeres telepítések korszakában újabb német családok költöztek Lippára és Neumann Károly Sámuel lippai sótári tiszt 1764-ben 84 családdal szaporította a lakosságot. 1768 ápr. 25-én II. József császár érkezett ide és a tiszttartósági épületben vett szállást. 1770–75-ben újabb német települőkkel szaporodott a lakosság. A hódoltság megszüntével a róm. kath. plebánia is új életre kelt. Az anyakönyvek 1719-től veszik kezdetüket. A németek beköltözése után az 1723-ban épült kiskápolna szűknek bizonyulván, új templom épült, de már 1746-ban oly rozoga állapotban 66volt, hogy 1749-ben épült fel az új templom s ennek helyébe került 1888–89-ben a mostani. A gör.-kel. egyház már a török hódoltság alatt fennállott és a templom 1732-ben épült. Az egyház régiségei közül felemlítendők: 1. A mise szolgálatára szükségelt, úgynevezett „Antimension”, melyet 1722-ben Joanichie érsek megszentelt. – 2. Egy fából faragott s drágagyöngyökkel ékített kézifeszület. – 3. Egy kisebb formájú, ezüstből készített füstölő, melyet 1749-ben Obrád nevű lippai oberknéz ajándékozott az egyháznak. – 4. Egy régi püspöki melldísz „Enkolpion” 1717–1726-ból. Az 1848 nov. 12-én Temesvárról Aradra küldött császári segédhadak, melyeket Máriássy János és Nagy Sándor honvédőrnagyok nem tudtak feltartóztatni, Lippa felé vette útját, hol ekkorra már Zurich őrnagy 1200 nemzetőrrel és egy szakasz aradi lovasgárdistával foglalt állást. 12-én összeütközött gróf Leiningen császári tábornok hadaival; de alkonyatig az ütközet eldöntetlen maradt. Másnap: 13-án megújult a harcz; Zurich kénytelen volt Arad felé visszavonulni és a császáriak birtokában maradt Lippát a román felkelők és a határőrvidéki katonák kifosztották. Nov. 17-én Máriássy honvédőrnagy váratlanul Lippán termett s nyomban hozzáfogott azoknak a kinyomozásához, a kik a nov. 13-iki harczban a hátráló magyarokra tüzeltek. Midőn a magyar kormány 1849 aug. 1-én Szegedről Arad felé menekült, a pénzkészletet Lippa felé szállíttatta. Az államkincstárt szállító szekerek aug. 4-én érkeztek Lippára. Aug. 9-én az aradvárbeli honvédsereg podgyász-szekerészete is Lippára érkezett. Aug. 10 és 12-én számos menekülő jött a városba; Aradról és a temesvári csatából. Aug. 10-én érkezett Radnára Kossuth Lajos is, Szemere Bertalan társaságában s a kompon átkelve, Lippára s innen Lugos felé vette útját. 12-én Hofinger császári tábornok vonult Lippára, a ki a honvédektől visszahagyott arany- és ezüst-készlet, hadi szerek és gazdag zsákmány birtokába jutott. Aug. 14-én 9000 főnyi osztrák katonaság érkezett ide és 16-án Temesvárra vonult. Lippa jelenlegi társadalmi élete is rendkívül élénk. A magyar társaskörön kívül, román olvasóköre is van. Van még ipartestülete, róm. kath. és izraelita nőegylete, önkéntes tűzoltó egylete, lövészegyesülete, vadásztársasága. A közgazdasági élet terén jelentékeny tevékenységet fejt ki négy takarékpénztára, Bondy és Társa sör- és téglagyára, Nekola János és Grosz Sándor téglagyára, Sitkey, Mindl József gőzmalma és az Első Lippai czementárúgyár. A községhez tartozik: Baracza, Lipovicza és Savanyúkútfürdő. Az utóbbi gyógyforrásként 1818 óta ismeretes. Az 1820–1830. években már jelentékeny látogatottságnak örvendett. A fürdőtelep 1848 nov. 13-án, a császáriak támadása alkalmával leégett. A szabadságharcz után 1853-ban a fürdő bérlője új épületeket emeltetett itt. A fürdőtelepet 1884-ben vásárolta meg Lippa, de 1896-ban eladta Schwarz A. helybeli regalebérlőnek, a kitől 1897-ben Karátsonyi Antal birtokába került. Lippa és Sistarócz között, a völgyben feküdt Csernóbérczi helység, mely az 1440–1477. években a solymosi uradalomhoz tartozott. Lippától délkeletre feküdt a középkorban Gabrilócz (Gabrilowcz) is, melynek emlékét a sistaroveczi völgybe nyíló patak tartotta fenn. 1440–1477-ig szintén a solymosi uradalomhoz tartozott. Lippától nyugatra, a Maros mentén feküdt Iváncs (Iwanchy) falu is. Az 1440–1477. évi oklevelek Alsóiváncs és Felsőiváncs néven sorolják fel, szintén Solymos várának tartozékai között. 1510-ben György brandenburgi őrgrófé. Lippától délkeletre, a gabrilóczi völgy torkolata táján feküdt még Kalogyerolcz falu, mely az 1440–1477. években ugyancsak Solymos vár tartozékai között szerepel.