Merczyfalva.
Merczyfalva.
Merczyfalva. A temesvár-aradi vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 343, lakosaié 1491, a kik leginkább németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája és vasúti állomása helyben van, távírója pedig Vingán. A középkorban e tájon Károly (Kis-Károly) nevű helység nyomaira akadunk. Az 1717. évi kincstári jegyzékben egy Kayragn nevű helységet találunk a temesvári kerületben, a hol ekkor 16 ház volt és azonosnak látszik az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen ugyancsak e tájon megjelölt Karan-pusztával, a hova Engelshofen tábornok olaszokat és spanyolokat telepített s az új helységet, gróf Mercy Claudius Florimund után, Mercydorfnak nevezte el. 1733–36 között 119 olasz család és 21 olasz magánegyén költözött ide, a kiket a selyemtenyésztés és a rizstermelés meghonosítása czéljából telepítettek itt le. A spanyolok az 1736-ik év elején jöttek ide és egy Mugnos József nevű szerzetest is hoztak magukkal. De sem a spanyolok, sem az olaszok nem tudták az itteni éghajlatot megszokni s így csakhamar kipusztultak; az a kevés olasz család, mely itt maradt, idővel beleolvadt a németekbe, a kik az 1764–65. években költöztek be. Az 1761. évi hivatalos térképen Karan oder Mercydorf néven szerepel. 1752 táján érkeztek ide az első franczia települők, a kiket 1768 és 1769 táján egy második és 1770-ben egy harmadik franczia szállítmány követett. A második német telepítés alkalmával, Knoll temesvári kerületi főnök újabb német jövevényekkel szaporította a lakosságot. Az 1784–1786. évek német telepítései alkalmával 32 új házzal nagyobbították meg s ugyanannyi család nyert benne elhelyezést. 1780-ban gróf Saurau János vette meg a kincstártól, a nélkül azonban, hogy tulajdonába vette volna: 1805–1870-ig a báró Lo Presti-család, 1870–1874-ig Monostori Barinyai János volt a legnagyobb birtokosa. 1874-től Mercyfalvi és Zsadányi Féger Ferencz és neje, jelenleg pedig Féger Oszkár a legnagyobb birtokosa. A régi róm. kath. templom 1735-ben, a mostani pedig 1788-ban épült. A községbeli úrilakot gróf Saurau János temesvári parancsnok építtette s ez most Féger Oszkáré. A községet sok csapás érte. 1738-ban a pestis pusztított benne; 1823-ban, szélvihar tette tönkre az egész termést, 1829-ben egy hóviharnak az egész legelő állatállomány esett áldozatul, 1863-ban éhinség, 1869-ben pedig nagy tűzvész pusztított. A lakosok takarékpénztárt, hitelszövetkezetet, olvasókört és férfi-énekkart tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom is, mely a Gábriel és Társai czégé. A határ egy részén a Szurduk-dűlő terül el, a hol a középkorban Kis-Károly község feküdt és a hódoltság alatt pusztult el. A mai Merczyfalva és Hodony között, Merczyfalván alul, a Jercsiczi-patak balpartján feküdt Szent-Tamás falu, mely már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is egyházas helyként 75fordul elő. Egy 1485. évi oklevélben Zenth-Thamas alakban szerepel. Az 1723. évi gróf Mercy-féle térképen pusztult helyként van feltüntetve.
