Palánk.
Palánk.
Palánk. A Duna közelében, a Karas és a Nera-folyók között fekvő nagyközség. Házainak száma 268, lakosaié 1406, a kik szerbajkúak és gör.-kel. vallásúak. Postája és távírója Fehértemplom, vasúti állomása Nerasolymos-Varázsliget. A középkorban a mai Palánk helyén Haram vára és Haram város állott, mely ekkor Krassó vármegyéhez tartozott. Vára 1128-ban már szerepel, a mikor Komnen János görög császár hatalmába került. 1152-ben II. Géza király táborozott itt seregével. 1161-ben a görögök ismét elfoglalták a várat. Első okleveles adatunk 1239-ből van róla, a mikor május 18-án, IV. Béla király innen keltezi egyik 88oklevelét. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint már ekkor egyházas hely volt. Plebánosát egy 1355. évi oklevél is említi. A XIV. század közepétől kezdve Krassó vármegye alispánjai itt tartanak törvényszéket. 1428 márcz. 28-án Zsigmond király itt töltötte virágvasárnap ünnepét, midőn a törökök elleni háborút intézte. 1445-ben a város a Szörényi Bánsághoz tartozott. A XV. század közepén szerbek szállották meg. E királyi vár várnagyát 1483-ban és 1487-ben harami bánnak, 1489-ben kapitánynak nevezték. Az 1499. évi rákosi országgyűlésen Haram követei is megjelentek. A vár 1499–1503 között került török kézre. A II. Ulászló magyar király és a török szultán között 1503 aug. 20-án kötött béke értelmében Haram a törökök birtokában maradt. Váráról Oláh Miklós is megemlékezik 1536-ban megjelent művében. 1551-ben itt vertek hidat a törökök, midőn Temesvárt fenyegették. Temesvár eleste (1552) után a régi Horomnak, mely új palánk-erődítvényei után, Új-Palánka nevet nyert, egy bég lett a parancsnoka, a ki a temesvári beglerbég alatt állott. 1691-ben, a hódoltság végszakában, Antonio ezredes, Veteráni tábornok parancsára, Lugosról a szabadcsapatokkal egész Új-Palánkáig nyomult, hol száz szekér szénát és nagy mennyiségű gabonát égettetett el, majd a külső erődöket megtámadva, sok törököt levágott. 1692-ben Thököly Imre kurucz vezér táborozott itt. 1697-ben az Erdélyben állomásozó császári hadak vezérei: gróf Rabutin tábornok és gróf Leiningen a Vaskapun átjöttek, nov. 6-án Új-Palánkát bevették s a kb. 500 főből álló őrséget levágták, az erősséget pedig elpusztították. 1716-ban, Temesvár visszafoglalása után, gróf Mercy Klaudius Florimundus tábornok, a törököktől időközben ismét megerősített Új-Palánkát elfoglalta. Az 1717. évi összeírás alkalmával csak 37 lakott haza volt. Az 1718. évi passaroviczi békekötés után III. Károly király birtokában maradt, a kinek rendeletére a helység melletti szigeten épült várat megerősítették. A békekötés után szerb lakosai elköltöztek, mire Mercy tábornok németeket telepített ide. 1734-ben lakosainak a száma 499 volt. Mercy tábornok itt egy kisebb kaszárnyát, vámházat és egy veszteglő intézetet építtetett. 1733-ban már a kapuczinus kolostor is fennállott és a barátok az egész környék kath. lakosságának a lelki gondozását ellátták. Az 1738. évi török háború alatt ismét török kézre került. A német lakosság elmenekült, a várat pedig az 1739 szept. 18-án megkötött béke értelmében lerombolták. A békekötés után a város elnéptelenedett. 1770-ben, a dunavölgyi Határőrvidék kibővítésekor, a német-szerb Határőrvidékhez csatolták. Az 1788. évi török hadjárat alatt az Új-Palánka előtti szigeten levő erőd védelme Lo-Presti József hadnagyra volt bízva, a ki a törökök támadásai ellen 43 emberrel hősileg harczolva, elesett. Lo-Presti sírja fölé 1878-ban emlékoszlopot emeltek. 1788 okt. 19-én Harrach tábornok 2000 emberrel rohamot intézett Új-Palánka ellen, mely aug. 21-én a császáriak kezébe került. A háború további folyamán Lipthay altábornagy állomásozott Új-Palánkán, a ki innen a Dunán átkelve, 1789 szept. 7-én a Pálffy-ezreddel Szendrőnél megtámadta a törököket. A szabadságharcz alatt is két ízben volt harczok színhelye. 1848 nov. 30-án Maderspach honvédőrnagy 1000 emberrel 2500 szerb felkelőn győzedelmeskedett itt. 1849 febr. 13-án Hrabovszky honvédszázados 500 emberrel 900 szerb felkelőt vert szét. A Határőrvidék feloszlatása után, 1872-ben Temes vármegyébe kebelezték. 1894-ben nevét Palánkra változtatták. Az itteni gör.-kel. templom 1820-ban épült. Az 1875, 1896, 1907 és 1909. években az árvizektől szenvedett sokat. A lakosok földmíves-egyesületet tartanak fenn. A helység határának egy részét Kloster-dűlőnek nevezik; itt állott hajdan a kapuczinusok kolostora, mely az 1738. évi török háború alatt pusztult el, a németektől alapított helységgel együtt, melynek lakosai Fehértemplomba menekültek.
