Sósd.
Sósd.
Sósd (azelőtt Sósdia). A Berzava-folyó jobbpartján fekvő nagyközség. Házainak száma 226, lakosaié 1793, a kik leginkább románajkúak és gör.-kel. vallásúak. Postája, 94távírója és vasúti állomása helyben van. A középkori oklevelek már Sasd, Sosd, Saasd alakban sorolják fel. A XIV. és a XV. századokban hol Temes, hol pedig Brassó vármegyéhez számították. 1369-ben Sósdi Hunfi Andrásé és Jánosé, továbbá Sasdi vagy Sósdi Péteré volt. 1449-ben Tornallyai Liptai János és Nagy Simon, valamint nőrokonaik, Helembai Sandrinnak adták zálogba, Nagy-Sasddal és Felső-Sasddal együtt. A Marsigli-féle 1690–1700. évi helységjegyzék szerint a bokcsai kerület helysége volt és Szörény vármegyéhez tartozott. Az 1717. évi összeírásban Schoschda alakban fordul elő, 100 házzal. A gróf Mercy-féle térkép Soseda alakban említi. 1839-ben Asztry Zsimond vette meg a kincstártól, a kitől fia György örökölte. Ettől 1846-ban a Lo-Presti-család vette meg. 1879-ben báró Lo-Presti Árpádné szül. gróf Bethlen Jozefa örökölte, a ki azonban az erdőrészt 1880-ban az Erdősi Bayersdorf családnak adta el, a többit pedig később Fürth Mihálynak és fiának. Jelenleg Juhász Ferencznek, Schäffer Dezsőnek, Tamási Bálintnak és Koponyi Vilmosnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli régi fatemplom a gör.-kel. román egyházé. Ide tartozik: Hunyaditanya (előbb Baiersdorf-puszta) és Berchtold-puszta. Az előbbin a Baiersdorf és Biach temesvári czégnek emeletes háza van. Sósd mellett feküdt a középkorban Ölyves-puszta, melyet egy 1449-iki oklevél szerint Tornallyay János és Nagy Simon, nőrokonaikkal együtt, szintén Helembai Sandrinnak zálogosítottak el.
