Temesillésd.
Temesillésd.
Temesillésd (azelőtt Allios). A temesvár–lippa–radnai vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 454, lakosaié 1869, a kik német- és románajkúak, róm. kath. és gör.-kel. vallásúak. Postája, távirója és vasuti állomása helyben van. A középkorban szintén Arad vármegyéhez tartozott. Az 1306–1326. években a Szeri Pósák birtoka. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben Elleusfalua (Ellősfalva), az 1422-ben, az 1447-ben és 1451-ben kelt oklevelekben Ellefalva és Ellysofalwa alakban fordul elő. 1477-ben, Ellewfalw alakban, Sólymos 105vár tartozéka és Lendvai Bánffi Miklós és testvére Jakabé. Az 1561. évi adóösszeírásban Elesfalwa alakban találjuk, a Szentmiklósy-, a Finta-, a Báldy-, a Méregh- és a Baratzeg-családok birtokaként. A XVIlI. században románok költöztek ide, a kik a helység nevét Alliosra ferdítették. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Alleosch alakban szerepel. 1782-ben ezt is Névery Elek és József vették meg, de nem fizetvén ki a vételárt, tovább is a kincstár volt a földesura. 1838-ban már postahivatal is volt a helységben. Jelenleg a kincstárnak van itt nagyobb birtoka. A gör.-kel. templom 1826-ban, a róm. kath. 1909-ben épült. A határban egy avargyűrűnek és római sánczoknak a maradványai láthatók. A mai Temesillésd és Temeshidegkút között feküdt a középkorban Keresztúr, mely 1484-ben a Patócsiaké, 1561-ben pedig Mágócsyé, özv. Zaynéé és a Nadányiaké volt. Temesillésd vidékén találjuk Sopron falut is, mely 1446-ban és 1455-ben Kétsopron néven fordul elő. Az 1446–1457. években a Palotai Czibak család birtoka volt.
