Temeskenéz.
Temeskenéz.
Temeskenéz (azelőtt Knéz). A vingai járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 647, lakosaié 3024, a kik nagyrészt német- és románajkúak, róm. kath. és gör.-kel. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban Kenéz alakban említik az oklevelek. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Időnként Csanád vármegyéhez tartozott. A XV. századból több birtokosát ismerjük. 1411-ben Kenézi Lukács fia Bálint, 1417-ben Kenézi Balistras János, 1453-ban Szabó Balázs, 1455-ben Bajtony Miklós és János, 1061470-ben Kakas István, 1472-ben Kenézi Tamás, 1480-ban Kasza Benedek, 1488-ban Némethy Benedek, 1490-ben Porkoláb Gergely és Kasza Benedek, 1497-ben és 1503-ban Gyüredi János, 1504-ben Harami László, 1511-ben Veres János és Benedek, Gyüredi János, Porkoláb Gergely, 1520-ban Kalocsa Benedek, Vas György és Soroglyány András voltak itt birtokosok. 1539-ben Babos Elek birtokában találjuk. 1562-ben Sasközy János, Fekete Demeter és Zovits Márk fiai nyerték adományul I. Ferdinánd királytól. 1701-ben I. Lipót király, a budai káptalannak rendelte adatni. Az 1717. évi kamarai jegyzékben már csak 10 házzal szerepel. A hódoltság alatt szerbek voltak a lakosai, de ezek az 1716. évi felszabadító hadjáratban nagyon megfogytak és helyükbe, 1717 után, románok telepedtek. 1786-ban 23 német család telepedett ide. 1838-ban 209 2/8 egész jobbágytelke volt. Jelenleg Buding József dr.-nak van itt nagyobb birtoka. 1848 nov. közepén, Nagy Sándor későbbi honvédtábornok itt foglalt állást, hogy báró Rukawina tábornokot, ki Temesvárról segédseregével Aradra igyekezett, feltartóztassa. Az itteni róm. kath: templom 1823-ban, a gör.-keleti román templom 1804-ben, a gör.-kel. szerb templom 1889-ben épült. Van a községben polgári kör, temetkezési egyesület, hitelszövetkezet, olvasóegyesület, társaskör és egy műmalom. Ide tartozik: Buding szőlőtelep, Kispuszta és Pakácz-puszta. A mai Temeskenéz vidékén feküdt Kenéz-Rekesze falu, melynek erősségéről már 1480-ból van adatunk. A falut a Bizerei- és a Páznádi-családok bírták; Bizerei Miklós itteni részeit 1472-ben a Dócziaknak adta zálogba, kik 1480-ban a Páznádi-család részeit is zálogba veszik. Temeskenéz és Baraczháza között feküdt Székszó is, mely 1421-ben a csanádi püspöké.
